*Zora szemszöge*
Nagyon-nagyon örültem, hogy így bevettek. Nem gondoltam volna, hogy ennyire kedvesek ezek a...nem is tudom kik. Tényleg kik ők? Azt addig értem, hogy Carlos a bátyám meg úgy kábé a banda többi tagját is tudom, csak megkülönböztetni névről nem...
- Ja, hogy meg kéne kérdezni a neveiket?- jutott eszembe. - Oops... - így a hozzám legközelebb álló csajhoz szóltam, aki eddig a legkedvesebb volt velem.
- Ööö...izé figyi...én még nem nagyon tudom hogy itt ki kicsoda, úgyhogy lé...
- Ó tényleg, ezer bocsi, nem mutatkoztam be. Zsófi vagyok!
- Hogy ki?
- ZSÓFII!
- Nem hallom!
- Na jó, akkor új módszer! HÉ, EMBEREK, ABBAHAGYNÁTOK EGY PERCRE A VÉGTELENÜL FONTOS BULITOKAT?
- Ven y canta! - ordította Logan.
- Hogy mit mondott? - kérdeztem a csajtól.
- Valami olyasmi, hogy gyere és énekelj velünk! - Mivel furán néztem rá, hozzátette: - Spanyolul van.
- Ó, értem. - törődtem bele, hogy ma már nem fogom megtudni a neveket.
- Gyere! - húzott maga utána csaj.
- Na, hogy tetszik? - nézett rám cinkos mosollyal.
- Hátt ööö...az úgy volt...
- Nyugi, én se csíptem nagyon elsőre, de már megszerettem. Ja, és Zsófi a nevem. - mutatkozott be végre.
- Zora. De ezt már tudod. - mosolyogtam rá.
- Ömm..szeretnél megismerkedni a csajokkal, míg ezek itt lent berúgna? - kérdezte Zsófi.
- Jöhet! - mondtam, és ő visszaszaladt a többiekért.
Húú, ez is könnyen ment... Mondjuk mág attól az egy lánytól félek kicsit, aki azt mondta, hogy nem maradjak. De a beszólásokból ítélve ő is csak egy ilyen jöttment lehetett, mint én. Huu, szerintem jó lesz itt L.A.-ben...Nem tudom...Majd kiderül. A sulit is valahogy be kéne fejeznem. De bízok Carlosban, mindenki szerint jó fej és nem mellesleg fullgazdag. Ellenben velem.
- Itt is vagyunk. - pattant mellém Zsófi. - Menjünk fel az egyik szobába! - tanácsolta.
- Verseeny! - kiáltotta az egyikük.
Leghátulra maradtam, mert fogalmam se volt, merre kell menni. Jó, igaz, hogy úgymond " betörtem" ide, de csak mentem valamerre, fogalmam se volt merre jártam.
Mire felértem, már mindannyian a lépcső tetején vártak. Hát ja, nem vagyok valami sportos. Az egyetlen, amit csinálok, az az, hogy futok a busz után. Azt se sok sikerrel. Ja, meg fedettpályás távolba nézés. Azt se sok sikerrel, ugyanis kontaktlencsés vagyok.
- Uh, bocsi nem vagyok valami jó futó.
- Semmi baj, nekünk is hozzá kellett szoknunk. - mutatott le egyikük a harmadik emeletről a földszintre. Ijesztő volt.
- Na, gyertek emberek. - utasított minket Zsófi.- Szóval, akkor bemutatkozós este. - jelentette ki.
- Szia Zora, Lea vagyok!
- Uhh, és te pontosan ki is vagy?
- James barátnője.
- Vettem!
- Én Lulu vagyok! És Logan barátnője.
-És te pedig...
- Eszter.
- És...
- Na jó én nem járok senkivel, csak a csajok barátnője vagyok, most jöttem Magyarországról. És valószínűleg itt ragadtam.
- Ahha....Hol van Magyarország? Ti mind magyarok vagytok?
- Magyarország...Közép-Európában. És igen.
- Aztaaa Európa! Úgy imádom!
- Voltál már ott?
- Nuku pénz, nuku utazás...
- Carlos nem adott neked semmi pénzt?
- Hát...ismeritek a sztorit nem? Amúgy akkor jól értettem, Carlosnak nincs csaja? És te ki vagy Zsófi?
- Én Carlos csaja. - törtek ki mind nevetésben.
- Óó...értem. És akkor Kendall?
- Ő az enyém! - vágta rá Eszter.
- Óóóó, valaki szerelmeees! - vágták rá a lányok.
- Héé, nem...Csak...
- Ahha, ki alszik vele egy ágyban? - kérdezte Lea.
- És ki miatt verekedett össze Kendall Logannel? - mondta Zsófi.
- Azt mind ő csinálta!
- Na jó, ejtsük a témát.
- Ja. Nem akarunk elmenni aludni? Öhmm...hajnali 2 van.
- Oké, én benne vagyok. - vágta rá Zsófi.
- Úristen ti normálisak vagytok? A fiúk még lenn buliznak! - mondta Eszter.
- Jó, akkor menj le Kendallkédhez, és hívd fel! Eszti, én fáradt vagyok, aludni akarok!
- Hé, de én nem...
- Jó, nem kell kifogás. Menj nyugodtan! - mondta Zsófi.
- Oké, akkor nem megyek.
- Nagyszerű, jó éjszakát!
- De héé, ne aludj már!
- Bocsi Eszti, de komolyan fáradtak vagyunk. - erősítette meg Lea is.
- Jó éjt, Eszter! - köszönt el Lulu is.
- Na ne már, egyedül maradok?
- Én még itt vagyok! - mondtam neki halkan.
- Hú, nagy társaság. - mondta lenézően, és ezzel bekapcsolta a tévét, és letelepedett a szoba másik végébe.
- Tartalmas napnak nézünk elébe! - mondtam magamban szomorúan, hiszen azt se tudtam, hol aludjak, és senki nem mutatta meg. Amennyire meg Esztertől kitelik, neki az lenne a legjobb, ha a lábtörlőn aludnék a ház előtt, mint egy rossz kutya.
