:)

Hali! Tudom, hogy befejeztem már ezt a blogot, de ez most jól esne, ha megcsinálnátok. :)
Van egy (fiú) osztálytársam, akivel fogadtunk. Ha youtube-on meglesz a 100 feliratkozója, akkor befesti a haját rózsaszínre. Szóval, légyszi, iratkozzatok fel! És szóljatok osztálytársaitoknak, akárkinek, hogy iratkozzon fel! Ja, és egyezséget is vagyok hajlandó kötni. Aki feliratkozik, én is feliratkozok egy blogjára. (Már ha van neki)
Itt a link: https://www.youtube.com/channel/UCKlHfGyrEL6RBwvA9GICBYw
Szóval, légyszi iratkozzatok! Köszi, puszi!

Közérdekű

Na halii emberek! Hát egy rossz hírrel jövök. Befejezem ezt a blogot.
Most jönnek a kérdések hogy miért?, ne hagyd abba!, meg hasonlók.
Először is...még van pár ötletem, de nem érzem őket az igazinak. Aztán, már igen, túl sablonos a történet. Mindenki ilyeneket ír, szóval ilyenben nem lehet érvényesülni. Nekem nem az érvényesülés a fontos, hanem hogy szeressek írni. És a történet az enyém legyen. Az egy dolog, hogy az enyém, de sok más iylen is van, szóval igazából nem érzem az enyémnek.
Szóval, remélem megértetek. Ja, igen, és esetleg aki tud egy kicsit angolul, annak itt a könyvem. Ezt még csak most kezdtem, és egy jó inspirációm van rá, ezért ezt nem hiszem, hogy egyhamar befejezem. :
http://www.wattpad.com/story/12499747
Szóval, köszönöm azoknak, akik velem tartottak. Sziasztok!! :* <3 #hiányoznifogtok

25. Come on Barbie, let's go shopping!

Na helóó! Hát, remélem tetszik eddig a történet! Mostanában elég sok minden történt, úgyhogy ez most egy kis töltelék rész lesz. :) Néha ilyen is kell! Ja, és közben elértük a 4000+ megjelenítést, és a 7 feliratkozót. :) Szóval, ha tetszik, iratkozzatok fel, a cél a 10 feliratkozó. :D Ööö, asszem ennyi. Jó olvasást! ;) <3

* Eszter szemszöge*
Hát, ezeknek a nem teljesen ép agyúaknak nagyon nagy szerencséjük van, hogy itt voltam nekik. Most komolyan lecsukták őket? Még mindig nem tudom elhinni...Örüljenek, hogy gazdagok, és engem nem vittek a sittre, különben ki tette volna le az óvadékot? Persze, megint nem hálálták meg...
- A MI pénzünkből fizetted ki az óvadékot? Te normális vagy? Új autót akartam venni!
- Miből másból? Nekem nincs annyi pénzem! Ja, és ha nem teszem le az óvadékot, kocsit aztán végképp nem tudtál volna venni! Amennyit keresel, és nem szórod el baromságokra, pikk.pakk és meglesz az a pénz.
- Ó, akkor miért hoztál ki mindenkit? - vágott közbe Logan.
- Mondhatom, nagyon kedves vagy! - néztek össze a lányok, tudván, hogy róluk van szó.
- Nem, nem rátok gondoltam. - vetette be csábos mosolyát Loggie. - Hanem arra a köcsögre. - mutatott Kendallre.
- Hogy én köcsög? Nem is tudom ki engedte meg hogy több napig a nyakán élősködj! - mondta Kendall.
- Jól van már, nem kell úgy felkapni a vizet. Nem komolyan gondoltam! - védekezett Loggie.
- Mikor gondolsz te valamit is komolyan?! - mormogta Kendork.
- Na jó, elég volt a veszekedésből! Mennyi pénzünk maradt Eszter? - vágott közbe Carlitos.
- Ó, ne félj, pont elég.
- Akkooor...arra gondoltok amire én? - kérdezte James.
- Menjünk a Starbucksba! - kiáltotta Carlos.
- Ööö...én vásárlásra gondoltam, de Starbucksról is szó lehet.
- Vásárlás!Vásárlás!
- Oké, vásárlás döntött.
- Fenébe, már az is baj, ha az ember éhes??
- Jóó, akkor Starbucks is! DE tudom hogy csak kávét akarsz inni!
- Let's go! Party-party! - pörgött fel Lea.

* Pár órával később*

- Úristen, elegem van! Menjünk hazaa! - nyavalygott Kendall, aki éppen a többkilónyi vásárlásunkat cipelte.
- Na jó, kikészült a lábam. Csatlakozom Kendallhez. - társultam én is.
- Jó, csak a Starbucksba menjünk be! - kérlelt Carlos.
- Oké, majd meghalok egy kis koffeinért. Menjünk. - értett egyet mindenki.

Egy kisebb veszekedés robbant ki Zsófi és James között, mivel mind a ketten frappuccino-t akartak inni, de csak egyedül. Szóval nem akarták, hogy más is azt igya, mint ő. De végül sikerült megegyezniük, és egyikük kért rá tejszínhabot, a másik meg nem, és így máris nem ugyanazt itták. Idióták. Véleményem szerint.
- Na jó, valakiknek buszozniuk kell. - jelentettem ki. - Az én kocsim csak ötszemélyes.
- Mert eddig hogy jöttünk? - kérdezte James.
- Sétáltunk. Nem gáz! - mondta Lea.
- Ohh...értem...
- Szóval...mivel ugye a férfiak erősebbek, ti mentek busszal! - közölte Zsófi, a fiúkra mutatva.
- Ohohó, perszee...Ja nem! Mivel egész végig mi cipeltük a vásárlásotokat, ezért nektek kell busszal menni!
- Ó, figyeljetek! Nekem van egy ötletem! - vágott közbe Lulu.
- Na, te meg az ötleteid! - jegyezte meg cinkos mosollyal Lea. - Mondjad, tudós bagoly!
- A lányok hazamennek az autóval, aztán valaki visszajön a fiúkért! Na?
- Ez az ötlet tetszik! Gyertek lányok! - indult el Lulu.
- De nehogy itt hagyjatok! Valaki jöjjön vissza!
- Ó, várjatok...a csomagokat azért elvisszük. - kacsintott rájuk Zora, és elszedtük tőlük a cuccokat.
- Sziasztoook!

* Fél órával később*

- Na, megszivatjuk őket? - kérdezte Lulu.
- Persze hogy meg! Terv?
- Hát, nem megyünk el értük. Elvisszük itthonról az összes kocsit. Zora, megvan még a hotelszobád?
- Holnap estig.
- Nagyszerű! Akkor nálad tölthetjük az éjszakát?
- Nyugodtan.
- Tökéletes! Akkor itt az egész terv és a kifejletek: Elvisszük a kocsikat és az összes kaját, a fiúkért nem megyünk el. Ők talán hazajönnek busszal, és rájönnek, hogy nincs itthon semmi. Mivel kocsi nélül ki sem mozdulnak, gyorskaját nem rendelnek, úgyhogy megnézzük, mit csinálnak. Van egy kis kamerám, amit elrejthetünk. Ja, és senki ne vegye fel a telefonját! Higgyétek el, nagyon aggódni fognak! Fogadjunk, hogy kihívják a rendőrséget!
- Rohadt jó! Gyerünk, gyorsan!
- Én fogadok veled! - mondta Zora.
- Tényleg? Mi legyen a tét?
- Ööö...mivel itt nem ismerünk senkit, csak minket ismer az egész világ, ezért...
- Ezért?
- Aki veszít, annak alsóneműben végig kell futnia Kendall házától a Griffith Parkig! - mondta Zora győzedelmesen.
- De hát az hatalmas táv!
- Pont ezért! 
- Hát jó! Fogadok, hogy a fiúk kihívják a rendőrséget, hogy megkeressenek minket! - jelentette ki Lulu.
- Fogadok, hogy a fiúk nem hívják ki a rendőrséget! Sok sikert! Remélem, jó futó vagy! - nevetett Zora.
- Nem vagy vicces! - mondta összeszűkült szemmel Laura.
- Oké, gyorsan! Össze vagytok már pakolva? - kérdezte Zora.
- Aha, indulhatunk! Szedjétek a kocsikulcsokat! Zora menjen elöl!
- Stipistop Carlos kocsija!

24. What the hell happened/happening?

Hali! Na most remélem, nem akkora a kihagyás. :) Szóval, mostantól szerintem egy kicsit gyakrabban fogok írni. :D Milyen az új kinézet? Ja, és mindenkinek köszi a feliratkozást és a már majdnem elértük a 4000 oldalmegjelenítést! Szóval nagyon köszi mindenkinek, csak így tovább! ;) Ó, még egy. A végére megint raktam "ösztönző zenét", és valószínű, hogy ezután mindig fogok. :) Ja, és bocsi, hogy nem BTR, nem muszáj meghallgatni, a blogtól független. :D

*Zora szemszöge* 

- Hé, már megint nem húztátok le a redőnyt? Anyaa aludni akarok! - mivel nem válaszolt senki, így nagy nehezen kinyitottam a szemem.
És a látvány nagyon nem tetszett. Na jó, tetszett, mert nagyjából egy luxusszoba volt. De hol a francban vagyok? Eldöntöttem, hogy kimegyek az ajtón. Ami majdnem sikerült is. Miután leestem az ágyról ( mivel kisebb volt, mint gondoltam) és felbuktam a takarómban, hatalmas káromkodásokkal elértem úti célomat. Az ajtót. Csak egy gond volt. Nem nyílt ki. Pedig én sose zárom be az ajtóm.
- Hahóóó, valaki, légyszi! Segítsetek! Engedjen ki valaki! Most! Istenem, senki ne lakik itt? Engedjetek ki! Be vagyok zárva egy szobába! - dörömböltem eredménytelenül az ajtón.
- Hát ezt nem hiszem el! Senki se enged ki?! Hát jó, ti akartátok. - fenyegetőztem, és egy könnyed mozdulattal elfordítottam a kulcsot a zárban. Az ajtó pedig kinyílt. 
- Jézusom, mi van velem?! Be vagyok szívva? De sose füveztem. Na jó, ezt valakivel tisztáznom kell. Most. 
Miután kiléptem a szobából, hirtelen eszembe jutott minden.
Nem otthon vagyok. ( Jó erre valahogy rájöttem hamarabb is.) Carlosnál vagyok. Nem, Kendallnél. Akkor ki Carlos? Ó, a bátyám. És voltak itt valami lények is. Öhm...lányok. Talán...Lea, Zsófi, Eszter és Lulu. Ja, és fiúk. Most már minden tiszta! Carlosnak van egy bandája, a Big Time Rush. És ebben van James, Logan és Kendall is. A lányok meg a barátnőik. Nagyjából. De a többire még most sem emlékeztem. Pedig elvileg mennyit is....Gyorsan visszakerestem a naptáramban. Már 2 napja itt vagyok?? Ez hogyan történhetett? 
Akkor nézzük: Első nap, amikor betörtem. Ez megvan. Húú, akkor sok minden történt. Arra emlékszem, hogy elfogadták, hogy én is itt lakhatok. Aztán valami bulit rendeztek. A fiúk lenn maradtak, mi pedig feljöttünk valamelyik emeletre a lányokkal. Hajjaj....Most azonnal meg kell tudnom mi történt. Ez a harmadik nap reggele. Ennyi minden kiesett volna? Az egy dolog, hogy nagy alvó vagyok, de ennyire?
Elkezdtem rohanni. Kicsit sem érdekelt, hogy a telefonom kicsúszott a kezemből. Na várjunk. A telefonom. Talán mondhat valamit. 
- Klikk Galéria. Naa tölts már be! Klikk Kamera. Na jó, kinyitom a szemem. - mondtam magamnak, miközben félve rákoppintottam az első képre.

- Úristen! Én erre komolyan képes voltam? - most már nem érdekelt semmi. TÉNYLEG meg akartam tudni, mi van most mindennel. Erősen kételkedtem benne, hogy a többiek valamire is emlékeznének, de azért egy próbát megért. 
Kifulladva értem a konyhába, és ledöbbentett amit megláttam. A többiek ott ültek az asztalnál és sört ittak. Bögrében.
- Jó reggelt Zora!
- Öhm... - telepedtem le egy szabad székre. - Valaki meg tudná mondani, ez mit jelent? - Mutattam meg a képet nekik.
- Egy kék telefon! Kell! - vetődött érte Logan.
- Hé, a képre gondoltam! - rántottam el előle.
- Hát, ahogy látom, valószínűleg egy füves cigi.
- Úristen...ezt nem hiszem el. - rádöbbentem, hogy a többiek mind be vannak szívva. Még mindig. Inkább nem érdekel, mi történt. 
És ekkor sétált be Eszter az ajtón. Egész normálisan nézett ki. Ez alatt azt értem, hogy NORMÁLISAN. Nem úgy, mint a többiek, akik legjobb esetben pizsamában de főleg fehérneműben ülték körül az asztalt. Eszter teljesen nyáriasan felöltözve, kisminkelve és tisztán nézett ki. Ó, van remény!
- Eszter! - rohantam le.
- Na, mi van, lúzerkém? Végre felébredtél?
- Légyszi segíts!
- Ha tudnék se segítenék.
- Szóval, ma felébredtem egy szobában...
- Na nem mondod! Ez olyan fura...reggel felébredsz egy szobában. Nagyon izgi!
- És találtam képeket a telefonomon...
- Jéézus, még képek is vannak a telódon? Zseniális! Csakhogy ez engem nem érdekel... - mondta szánakozva, és kisétált a konyhából.
- A fenébe! Ezt nem hiszem el! Na figyi, emberek. Kössünk egyezséget! Ültem le az asztalhoz.
- Na, toljad! - mondta Carlos.
- Szóval ti abbahagyjátok a szívást, és elmondjátok nekem, mi történt. Ezt magyarázzátok meg! - mutattam meg nekik ismételten a képeket.
- Ahha. ÉS ebből nekünk mi hasznunk származik, üzletasszonykám? - kérdezte James.
- Óóó, az, hogy abbahagyjátok végre ennek a szar fűnek a szívását, és végre abbahagyjátok ezt a bebaszást! - kaptam ki Lea kezéből a cigit.
- Hé, add vissza az anyagot! - hisztiztek. 
- Ó, igen, persze! Már pedig rohadtul nem fogom! Ideje lenne, hogy abbahagyjátok végre! - eloltottam a cigit, és beledobtam a kukába.
Még magam mögött hallottam, hogy azon veszekszenek, hogy ki vegye ki a kukából.
- Úristen, hülye retardáltak. - mérgelődtem, és kirohantam az ajtón.
- Ön kicsoda?
- Maga Carlos testvére, Zora Pena?
- Hogy jutott ide? - támadtak le a paparazzik.
- Jaj, ne csak most ne. NA HÚZZATOK INNEN MOST! NEM ÉREK RÁ ILYENEKRE! 
- Miss Zora Pena, ön le van tartóztatva illegális anyag használatáért, betörésért és mivel kiskorú,...
- Ó, ne ez nem lehetséges. Ez valami álom. CARLOOS!
- Igen, baby sis? - tántorgott ki az egész díszes csapat eléggé észrevehetően nem józan és döntésképtelen állapotban.
- Na jó, most az egyszer...Eszter!! - kiáltottam, amikor mindannyiunkat beültettek a rendőrkocsiba. Pontosabban két rendőrkocsiba.
- Hé, legalább a telóm ne vegye el! - kiabált Kendall az egyik rendőrrel.
Erre én csak a fejembe temettem a kezem...

   

23. Girly night

Hát akkor, mint ígértem, itt az új rész! ;) Ja, és a rész végére rakok egy számot, most ez inspirál az írásban. :) Szóval bloggerek, lehet hogy titeket is inspirálni fog.:) 

*Zora szemszöge*
Nagyon-nagyon örültem, hogy így bevettek. Nem gondoltam volna, hogy ennyire kedvesek ezek a...nem is tudom kik. Tényleg kik ők? Azt addig értem, hogy Carlos a bátyám meg úgy kábé a banda többi tagját is tudom, csak megkülönböztetni névről nem...
- Ja, hogy meg kéne kérdezni a neveiket?- jutott eszembe. - Oops... - így a hozzám legközelebb álló csajhoz szóltam, aki eddig a legkedvesebb volt velem.
- Ööö...izé figyi...én még nem nagyon tudom hogy itt ki kicsoda, úgyhogy lé...
- Ó tényleg, ezer bocsi, nem mutatkoztam be. Zsófi vagyok!
- Hogy ki?
- ZSÓFII!
- Nem hallom!
- Na jó, akkor új módszer! HÉ, EMBEREK, ABBAHAGYNÁTOK EGY PERCRE A VÉGTELENÜL FONTOS BULITOKAT?
- Ven y canta! - ordította Logan.
- Hogy mit mondott? - kérdeztem a csajtól.
- Valami olyasmi, hogy gyere és énekelj velünk! - Mivel furán néztem rá, hozzátette: - Spanyolul van.
- Ó, értem. - törődtem bele, hogy ma már nem fogom megtudni a neveket.
- Gyere! - húzott maga utána csaj.
- Na, hogy tetszik? - nézett rám cinkos mosollyal.
- Hátt ööö...az úgy volt...
- Nyugi, én se csíptem nagyon elsőre, de már megszerettem. Ja, és Zsófi a nevem. - mutatkozott be végre.
- Zora. De ezt már tudod. - mosolyogtam rá.
- Ömm..szeretnél megismerkedni a csajokkal, míg ezek itt lent berúgna? - kérdezte Zsófi.
- Jöhet! - mondtam, és ő visszaszaladt a többiekért.
Húú, ez is könnyen ment... Mondjuk mág attól az egy lánytól félek kicsit, aki azt mondta, hogy nem maradjak. De a beszólásokból ítélve ő is csak egy ilyen jöttment lehetett, mint én. Huu, szerintem jó lesz itt L.A.-ben...Nem tudom...Majd kiderül. A sulit is valahogy be kéne fejeznem. De bízok Carlosban, mindenki szerint jó fej és nem mellesleg fullgazdag. Ellenben velem.
- Itt is vagyunk. - pattant mellém Zsófi. - Menjünk fel az egyik szobába! - tanácsolta.
- Verseeny! - kiáltotta az egyikük.
Leghátulra maradtam, mert fogalmam se volt, merre kell menni. Jó, igaz, hogy úgymond " betörtem" ide, de csak mentem valamerre, fogalmam se volt merre jártam.
Mire felértem, már mindannyian a lépcső tetején vártak. Hát ja, nem vagyok valami sportos. Az egyetlen, amit csinálok, az az, hogy futok a busz után. Azt se sok sikerrel. Ja, meg fedettpályás távolba nézés. Azt se sok sikerrel, ugyanis kontaktlencsés vagyok.
- Uh, bocsi nem vagyok valami jó futó.
- Semmi baj, nekünk is hozzá kellett szoknunk. - mutatott le egyikük a harmadik emeletről a földszintre. Ijesztő volt.
- Na, gyertek emberek. - utasított minket Zsófi.- Szóval, akkor bemutatkozós este. - jelentette ki.
- Szia Zora, Lea vagyok!
- Uhh, és te pontosan ki is vagy?
- James barátnője.
- Vettem!
- Én Lulu vagyok! És Logan barátnője.
-És te pedig...
- Eszter.
- És...
- Na jó én nem járok senkivel, csak a csajok barátnője vagyok, most jöttem Magyarországról. És valószínűleg itt ragadtam.
- Ahha....Hol van Magyarország? Ti mind magyarok vagytok?
- Magyarország...Közép-Európában. És igen.
- Aztaaa Európa! Úgy imádom!
- Voltál már ott?
- Nuku pénz, nuku utazás...
- Carlos nem adott neked semmi pénzt?
- Hát...ismeritek a sztorit nem? Amúgy akkor jól értettem, Carlosnak nincs csaja? És te ki vagy Zsófi?
- Én Carlos csaja. - törtek ki mind nevetésben.
- Óó...értem. És akkor Kendall?
- Ő az enyém! - vágta rá Eszter.
- Óóóó, valaki szerelmeees! - vágták rá a lányok.
- Héé, nem...Csak...
- Ahha, ki alszik vele egy ágyban? - kérdezte Lea.
- És ki miatt verekedett össze Kendall Logannel? - mondta Zsófi.
- Azt mind ő csinálta!
- Na jó, ejtsük a témát.
- Ja. Nem akarunk elmenni aludni? Öhmm...hajnali 2 van.
- Oké, én benne vagyok. - vágta rá Zsófi.
- Úristen ti normálisak vagytok? A fiúk még lenn buliznak! - mondta Eszter.
- Jó, akkor menj le Kendallkédhez, és hívd fel! Eszti, én fáradt vagyok, aludni akarok!
- Hé, de én nem...
- Jó, nem kell kifogás. Menj nyugodtan! - mondta Zsófi.
- Oké, akkor nem megyek.
- Nagyszerű, jó éjszakát!
- De héé, ne aludj már!
- Bocsi Eszti, de komolyan fáradtak vagyunk. - erősítette meg Lea is.
- Jó éjt, Eszter! - köszönt el Lulu is.
- Na ne már, egyedül maradok?
- Én még itt vagyok! - mondtam neki halkan.
- Hú, nagy társaság. - mondta lenézően, és ezzel bekapcsolta a tévét, és letelepedett a szoba másik végébe.
- Tartalmas napnak nézünk elébe! - mondtam magamban szomorúan, hiszen azt se tudtam, hol aludjak, és senki nem mutatta meg. Amennyire meg Esztertől kitelik, neki az lenne a legjobb, ha a lábtörlőn aludnék a ház előtt, mint egy rossz kutya.

Úristenúristen nagyonnagyon bocsiii! Bocsi, h nem írtam, egyszerűen felvételi lesz, és rohadtul kellett rá tanulnom! Meg rákattantam egy sorozatra, és azt néztem... Szóval tényleg bocsii! Esküszöm nemsokára hozom az új részt!! Jóó? Ne haragudjatok, bocsi!

Puszii, Rea

22. A sister or not?

Sziasztok! Bocsánat a sok kihagyásért, de sok minden közbejött. Ráadásul most vagyok nyolcadikos, és nagyon készülnöm kell a felvételire. Szóval, bocsi, ha a továbbiakban sem fogok sokat írni. Ja,és amint láthatjátok, baloldalt kiraktam a szerplőket illetve képet róluk. Szeretnék már változtatni a kinézeten is, de sajnos, a fejléc amit már több mint egy hónapja megrendeltem,még nem jött meg. :( De azért dolgozok az ügyön! Akkor, ennyi voltam mára. :) Jó olvasást!

* James szemszöge *
A nappalinkban ültünk. A rendőrök már megérkeztek, és miután mindent megtudtak, most Zorát kezdték el faggatni.
- Szóval... - a rendőr belenézett a jegyzeteibe - Zora Pena, ön miért...
- Hogy miii? - ugrott fel Carlos a kanpéról. - Pena? Pena? Mint én? Ez lehetetlen...
Zora lesütötte a szemét.
- Bocsánat. - mormogta.
- Hogy bocsánat? - kiáltotta Carlos újra felugorva.
- Hadd mondja végig! - kérte a rendőr.
- Én...én igazából tudtam, hogy ti kik vagytok...
- Ó tényleg? - kérdezte gúnyosan Kendall, aki nagyon mérges volt mert kikeltették az ágyból.
- És azt is tudom, hogy Carlos a tesóm... - Carlos visszarogyott székbe, és teljes depresszióban ült.
- Anyu mondta, hogy van...van egy testvérem, aki igazából híresség...és azt is, hogy a család kitagadta...egy nagyon-nagyon régi ügy miatt... - Carlitos elsápadt, mi meg döbbenten fordultunk feléjük.
- Micsoda? - kérdezte Logan, mire a rendőr lesújtóan nézett rá.
- Rád kerestem a neten - emelte tekintetét Carlosra. - És távolabbi rokonoktól, illetve albumokból lassanként megismertelek. És találkozgattam Rusherekkel is, és nagyon sok mindent megtudtam rólad. Megkedveltelek. - mondta Zora Carlosnak. - Egyszer felhoztam anyáéknak az ügyet. Nagyon mérgesek lettek,és nem értettek velem egyet. De ez engem nem érdekelt, és még tovább feszítettem a húrt. Nagyon felhúztuk magunkat mind a hárman, úgyhogy fogtam magam, és eljöttem. Kivettem egy szobát L.A.-ben, és eljöttelek megkeresni. És most...most megtaláltalak....És remélem, hogy befogadsz, kérlek,kérlek! Nem akarok visszamenni anyáékhoz, annyira szörnyű! Kérlek szépen! - borult le Zora Carlitos lába elé, de Carlos csak nézett maga elé.
- És most, kérem magukat, hogy távozzanak, ha lehetséges. Zora kisasszonnyal szeretnék négyszemközt beszélni.
- Jaj,még mindig nem fogta fel, hogy menjen el? Ez egy családi ügy!
- De uram! Rendőr sértegetéséért kisza... - mindenki elég furán nézett rá, úgyhogy gyorsan szedte a holmiját meg a rendőrjeit, és elmentek.
- Na jó, ha már így egybegyűltünk. - tekintettem végig Leán, Zsófi, Lulun, Esztin, Zorán, Kendallen, arloson és Loganen. - Most mi legyen?
- Hát úgy gondolom, még egy darabig nálam fogtok élősködni, mivel a paparazzik miatt nem mehettek haza.
- Hát, ez nagyon valószínű. - jelentettem ki. - De nem erre gondoltam. Zora, Carlos?
- Ja, már értem.
- Azta, IQ fighter! - dicsérte meg Logan.
- Kedves. - állapította meg Kendall. - Szóval akkor, Carlos, te mit gondolsz?
- Hát...nem is tudom. - ébredt fel Carlitos.  - Tényleg igaz amit mond. És nem hiszem,hogy kiszivárogtatták volna a szüleim ezt az infót.
- Nem, tényleg nem. - ellenőrizte le gyorsan Kendall a fan-site-okat a tabletjén. - Sehol semmi ilyesmi.
- És...tényleg tudok róla, hogy van egy ilyen korú tesóm.
- Tényleg, Zora, hány éves vagy? - kérdeztem.
- Tizenhét. - mondta ő.
- James,ne most csajozz! - mondta Logan, amin Lea szemmel láthatólag felhúzta az orrát. - Bocsi Lea, de muszáj volt. Hallgatunk Carlos.
- És hát ennyi...
- Feltűnően nagy a hasonlóság köztetek. - közölte Kendall, aki túlságosan is közel hajolt Zora arcához, ezért Eszter lekevert neki egyet.
- Hé, ezt miért kaptam?
- Máskor csináld! - motyogta Eszti szemmel láthatólag elpirulva.
- Hagyjátok már abba, nem hiszem el! - kérte Zsófi.
- Szavazás? - javasoltam.
- Szavazás. - egyezett bele Los.
- Szerintem szimpi a csaj. És végül,nem nekem kell megosztanom a lakásom vele. Szóval igen. - mondta Lulu.
- Köszönöm! - mondta Zora.
- Tisztára mint egy tehetségkutatón! - jelentette be Logan. - Oké, oké, igen. - tette hozzá, miután mindenki rondán nézett rá.
- Igen! - mondta egyszerre Lea és Kendall.
- Szerintem meg nem. - tette hozzá Eszti.
- Mert? - nézett fel Zora.
- Csak. Elég fura, hogy egyszer csak előtűnik a semmiből Los állítólagos húga, és mindent felbolygat.
- Mert te nem ezt csináltad? - kérdeztem.
- Hát nem...egészen.
- Hé, befejezni!- kiáltott fel Lea. - Többiek?
- Igen! - mondta ki egyszerre Zsófi és Carlos.
- Biztos? - kérdezte kétkedve Zora.
- Hát persze! Gyere ide,kis húgocskám! - ölelték meg egymást.
- Csoportos ölelés!
- Bulizzunk egy nagyot! - kiáltotta Carlos.
- Benne vagyunk! - ordította mindenki. - Tudod, a BTR-es srácok hatalmas bulikat képesek rendezni. Még akkor is, ha csak négyen vannak! - mondta Zsófi, aki máris pátyolgatásba vette Zorát.
- Jaj, ne, már megint! - siránkozott Kendall, miután a srácok ismét a gyűjteményéhez rohantak.
- És folyton megcsapolják Kendallünk készleteit. - tette hozzá félmosollyal Zsófi.