*Zora szemszöge*
- Hé, már megint nem húztátok le a redőnyt? Anyaa aludni akarok! - mivel nem válaszolt senki, így nagy nehezen kinyitottam a szemem.
És a látvány nagyon nem tetszett. Na jó, tetszett, mert nagyjából egy luxusszoba volt. De hol a francban vagyok? Eldöntöttem, hogy kimegyek az ajtón. Ami majdnem sikerült is. Miután leestem az ágyról ( mivel kisebb volt, mint gondoltam) és felbuktam a takarómban, hatalmas káromkodásokkal elértem úti célomat. Az ajtót. Csak egy gond volt. Nem nyílt ki. Pedig én sose zárom be az ajtóm.
- Hahóóó, valaki, légyszi! Segítsetek! Engedjen ki valaki! Most! Istenem, senki ne lakik itt? Engedjetek ki! Be vagyok zárva egy szobába! - dörömböltem eredménytelenül az ajtón.
- Hát ezt nem hiszem el! Senki se enged ki?! Hát jó, ti akartátok. - fenyegetőztem, és egy könnyed mozdulattal elfordítottam a kulcsot a zárban. Az ajtó pedig kinyílt.
- Jézusom, mi van velem?! Be vagyok szívva? De sose füveztem. Na jó, ezt valakivel tisztáznom kell. Most.
Miután kiléptem a szobából, hirtelen eszembe jutott minden.
Nem otthon vagyok. ( Jó erre valahogy rájöttem hamarabb is.) Carlosnál vagyok. Nem, Kendallnél. Akkor ki Carlos? Ó, a bátyám. És voltak itt valami lények is. Öhm...lányok. Talán...Lea, Zsófi, Eszter és Lulu. Ja, és fiúk. Most már minden tiszta! Carlosnak van egy bandája, a Big Time Rush. És ebben van James, Logan és Kendall is. A lányok meg a barátnőik. Nagyjából. De a többire még most sem emlékeztem. Pedig elvileg mennyit is....Gyorsan visszakerestem a naptáramban. Már 2 napja itt vagyok?? Ez hogyan történhetett?
Akkor nézzük: Első nap, amikor betörtem. Ez megvan. Húú, akkor sok minden történt. Arra emlékszem, hogy elfogadták, hogy én is itt lakhatok. Aztán valami bulit rendeztek. A fiúk lenn maradtak, mi pedig feljöttünk valamelyik emeletre a lányokkal. Hajjaj....Most azonnal meg kell tudnom mi történt. Ez a harmadik nap reggele. Ennyi minden kiesett volna? Az egy dolog, hogy nagy alvó vagyok, de ennyire?
Elkezdtem rohanni. Kicsit sem érdekelt, hogy a telefonom kicsúszott a kezemből. Na várjunk. A telefonom. Talán mondhat valamit.
- Klikk Galéria. Naa tölts már be! Klikk Kamera. Na jó, kinyitom a szemem. - mondtam magamnak, miközben félve rákoppintottam az első képre.
- Úristen! Én erre komolyan képes voltam? - most már nem érdekelt semmi. TÉNYLEG meg akartam tudni, mi van most mindennel. Erősen kételkedtem benne, hogy a többiek valamire is emlékeznének, de azért egy próbát megért.
Kifulladva értem a konyhába, és ledöbbentett amit megláttam. A többiek ott ültek az asztalnál és sört ittak. Bögrében.
- Jó reggelt Zora!
- Öhm... - telepedtem le egy szabad székre. - Valaki meg tudná mondani, ez mit jelent? - Mutattam meg a képet nekik.
- Egy kék telefon! Kell! - vetődött érte Logan.
- Hé, a képre gondoltam! - rántottam el előle.
- Hát, ahogy látom, valószínűleg egy füves cigi.
- Úristen...ezt nem hiszem el. - rádöbbentem, hogy a többiek mind be vannak szívva. Még mindig. Inkább nem érdekel, mi történt.
És ekkor sétált be Eszter az ajtón. Egész normálisan nézett ki. Ez alatt azt értem, hogy NORMÁLISAN. Nem úgy, mint a többiek, akik legjobb esetben pizsamában de főleg fehérneműben ülték körül az asztalt. Eszter teljesen nyáriasan felöltözve, kisminkelve és tisztán nézett ki. Ó, van remény!
- Eszter! - rohantam le.
- Na, mi van, lúzerkém? Végre felébredtél?
- Légyszi segíts!
- Ha tudnék se segítenék.
- Szóval, ma felébredtem egy szobában...
- Na nem mondod! Ez olyan fura...reggel felébredsz egy szobában. Nagyon izgi!
- És találtam képeket a telefonomon...
- Jéézus, még képek is vannak a telódon? Zseniális! Csakhogy ez engem nem érdekel... - mondta szánakozva, és kisétált a konyhából.
- A fenébe! Ezt nem hiszem el! Na figyi, emberek. Kössünk egyezséget! Ültem le az asztalhoz.
- Na, toljad! - mondta Carlos.
- Szóval ti abbahagyjátok a szívást, és elmondjátok nekem, mi történt. Ezt magyarázzátok meg! - mutattam meg nekik ismételten a képeket.
- Ahha. ÉS ebből nekünk mi hasznunk származik, üzletasszonykám? - kérdezte James.
- Óóó, az, hogy abbahagyjátok végre ennek a szar fűnek a szívását, és végre abbahagyjátok ezt a bebaszást! - kaptam ki Lea kezéből a cigit.
- Hé, add vissza az anyagot! - hisztiztek.
- Ó, igen, persze! Már pedig rohadtul nem fogom! Ideje lenne, hogy abbahagyjátok végre! - eloltottam a cigit, és beledobtam a kukába.
Még magam mögött hallottam, hogy azon veszekszenek, hogy ki vegye ki a kukából.
- Úristen, hülye retardáltak. - mérgelődtem, és kirohantam az ajtón.
- Ön kicsoda?
- Maga Carlos testvére, Zora Pena?
- Hogy jutott ide? - támadtak le a paparazzik.
- Jaj, ne csak most ne. NA HÚZZATOK INNEN MOST! NEM ÉREK RÁ ILYENEKRE!
- Miss Zora Pena, ön le van tartóztatva illegális anyag használatáért, betörésért és mivel kiskorú,...
- Ó, ne ez nem lehetséges. Ez valami álom. CARLOOS!
- Igen, baby sis? - tántorgott ki az egész díszes csapat eléggé észrevehetően nem józan és döntésképtelen állapotban.
- Na jó, most az egyszer...Eszter!! - kiáltottam, amikor mindannyiunkat beültettek a rendőrkocsiba. Pontosabban két rendőrkocsiba.
- Hé, legalább a telóm ne vegye el! - kiabált Kendall az egyik rendőrrel.
Erre én csak a fejembe temettem a kezem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése