7. Sad or happy?

Sziasztok! Mint láthatjátok új kinézetet kapott a blog, illetve ezentúl fel is lehet iratkozni. Valamint, ezentúl valőszínűleg szemszögváltások is lesznek. :) Várom a feliratkozókat és még mindig a komizókat! :D Ja, és jó olvasást! Ezt már előzőleg is elfelejtettem mondani! :)

"Kendall szemszöge"

Felébredtem,és észrevettem, hogy egy ismeretlen szobában fekszem. Aztán rájöttem, hogy ez Lulu szobája, viszont Lulu nem volt sehol. Felkeltem, kimentem, de csak Leát és Zsófit találtam itthon.
- Nem tudjátok, hol van Laura? - kérdeztem,mire sejtelmesen összenéztek, és megrázták a fejüket. 
- Nem emlékszel, mi történt tegnap? Lulu lelécelt.
Kezdett derengeni valami. Emlékeztem, hogy Laura ordibált velem, elrohant, majd sírógörcsben törtem ki. Kimentem a konyhába,magamhoz vettem valami innivalót, visszamentem a szobába,és elkezdtem azt inni. Mi volt utána? Nem emlékszek semmire. Fájdalom hasított belém. Egy cseppet sem vagyok jobb, mint Logan. Bűntudatom lett.
- Őszintén, hol van Laura? - kérdeztem kétségbeesetten.
- Fogalmunk sincs! Már mondtuk! Inkább menj, és kérj bocsánatot Logantől. - parancsolta Zsófi.


*Negyed órával később*

- Logan? Én vagyok az, Kendall. Csak bocsánatot sze... - mondtam belépve Logan házába, de a torkomon akadt szó.
- Kendall? Most jobb ha lekopsz jó?
- Nem sajátíthatod ki a barátnőmet csak úgy! - kiabáltam, mikor láttam, hogy Lulu és Logan az ágyon egymás szájában fekszenek.
- Ó, dehogyisnem! - kelt fel Lulu. - Kendall,most szakítok veled. Rájöttem, hogy Logannel vagyok igazából boldog. - Lulu visszasétált Loganhez.
- Laura, nagyon szeretlek téged. Lennél a barátnőm? - fogta meg Loggie Lulu kezét.
- Igen, kérlek. Mindörökké! - az újdonsült szerelmesek megcsókolták egymást.
Ezt már nem bírtam tovább nézni. Kirohantam az ajtón könnyekkel küszködve. Hazavezettem, miközben majdnem elgázoltam egy idős nénit, egy biciklist, és majdnem beleszaladtam egy fába, de végül szerencsésen hazaértem.Rávettem magam,hogy felhívjam Logant.
Az üzenetrögzítője kapcsolt be.
- Tóth Laura és Logan Henderson jelenleg kefél. Kérem, keressen soha! - szólalt meg Logan hangja.
Nem bírtam tovább. Sírva levetettem magam az ágyra. Megint leittam magam.

*Pár héttel később*
"Logan szemszöge"

Már hetek óta kerestetjük Kendallt. Próbáltunk mindent, felhívtuk a menedzsert, az ügyvédet, a rendőrséget és még egy magánnyomozót is bevetettünk. De semmi. Tudtam,hogy az a baj, hogy Luluval összejöttünk. Felhívtam rengetegszer, a nap minden szakában, de nem volt otthon.
- Logan, édes,min gondolkodsz?
- Semmi,semmi, kedvesem. - adtam egy puszit a homlokára.
- Kendall,ugye?
- Ühüm. Nem kellett volna így elbánnunk vele.
- Nyugi, vissza fog jönni! Kendall erős! Majd bocsánatot kérünk tőle jó?
- Jó, de annyi munka kiesik,meg minden.
- Logan? Feljössz velem? - néztem rá bociszemekkel.
- Hogy tudsz ilyen ellenállhatatlan lenni? - felkaptam a karjaimba és felszaladtam vele az emeletre...