15. Apologies

Sziasztok! Ahogy láthatjátok, van pár újítás! :) Nagyon remélem, hogy tetszik! Szóval, a lényeg az lenne, hogy ezentúl nem írnék bevezetőt, csak ha van valami hír. Remélem, nem baj. Meg még azt szeretném, hogy légyszíves komizzatok! Tudom, hogy ez egy közhely, de ha nem komiztok, honnan tudjam, hogy tetszik vagy nem? Ez kéne még, ha van fél percetek, hogy írjatok valamit. Negatív kritikák is jöhetnek, hogy tudjam, hova kell fejlődnöm. Ja, és indítottam egy második blogot is: http://tale-of-a-girl-and-a-small-horse.blogspot.hu/ Ha van kedvetek, nézzétek meg! :) Köszi!

* Lea szemszöge*

- Hmm...Ezt komolyan gondoltad, James?
- Mit nem szoktam komolyan gondolni? - nézett rém huncutul.
Ezen elgondolkodtam. Máris felkapott, és hurcolt magával az emeletre.
- James...
- Igen,picim?
- Én...én még nem állok készen erre...
- Dehogynem! Majd én megmutatom! - kezdte el lehúzni rólam a felsőmet.
- James...James...komolyan gondoltam. Most estem át egy...
- Hé, nyugi van! Ne foglalkozz Logannel! - már a melltartómat kapcsolta ki.
- JAMES! Most szakítottam Kendallel! Még nem akarok lefeküdni veled!
- Bocsáss meg! Öltözz fel! - huppant le a fotelbe.

- És, miért is vesztetek össze Kendallel? Egyáltalán összevesztetek?
- Öhm...ja. - mondtam öltözködés közben. - Csak...hát...megvédtem mindenkit.
- Ezt nem értem.
Elmeséltem neki mindent. Meglepődtem a reakcióján. Először csak ült szótlanul, aztán felpattant.
- Ez is az én hibám! Nem kellett volna megcsókolnom téged. Többször is! - mondta borús tekintettel.
- Hé, James, ez nem a te hibád! Én kotyogtam ki! - szóltam lágyan, majd odabújtam Jameshez.
- De az én hibám! Öltözz, elmegyünk Kendallhez bocsánatot kérni!
- Ne, ne, ne! James, légyszi! Ne, kérlek!
- Lea!
- Igen?- pillantottam fel rá.
- Kendall  most szenved, és valószínűleg magát hibáztatja, ahogy ismerem. Bocsánatot kell kérnünk tőle! - jelentette ki James.
- Oké, ha muszáj. Menjünk! - törődtem bele.
Épp nyitottuk ki az ajtót, amikor valaki csöngetett.
- Áááá! - ordítottuk el magunkat a nagy hang miatt.
- Áááá! ordítottak az ajtó túloldalán is, megijedve az ordításunktól.
- Carlos! Mi a fenének kell ilyen hangosan csöngetned?
- Bocs James. - tuszkolt minket vissza a házba.
- Hé! Mi épp elmegyünk, úgyhogy nem jöhetsz be!
- Á, elmentek! Valami izgalmas helyre? - kacsintott Carlitos.
- Nem vagy vicces. - jelentettem ki. - Hol van Zsófi?
- A kocsiban ül. Igazából azért jöttem, hogy...
- Hogy megkeserítsd az életem? - nézett James.
- Nem...De ha gondolod azt is csinálhatom... - röhögött LOS.
- Jó, na szóval mi Kendallhez megyünk, úgyhogy gyorsan mondd el, mit akarsz!
- Á, szóval már hármasban nyomjátok? - vigyorgott 'kedves' barátunk.
- Fogd be Carlos! Na szia!
- Ne, ne, ne, mi is menni akarunk!
- Nem jöhetsz fontos dolgot kell megbeszélnünk.
- Á, szóval mégis!
- A viszontnemlátásra! - mondta James, majd elvonult, engem maga után ráncigálva.
- Mi is megyünk!

" 15 perccel később"

- Szia Kendall! - mondtuk kórusban kedvesemmel.
- Sziasztok. - nézett minket gyanakvóan Kendall.
- Háát...mi..szóval... - kezdett bele James egy igen tartalmas beszélgetésbe.
- Azért jöttünk hogy bocsánatot kérjünk. - mentettem a helyzetet.
Kendall felhúzta a szemöldökét.

- Azért, hogy megcsókoltam Leát.
- És hogy nem szóltam róla neked. Miközben akkor a pasim voltál.
- Nem, nincs semmi baj. - sóhajtott Kendall. - Az én hibám volt. - fordult hozzám. - Tudtam, hogy James rád hajt,mégis egyedül hagytalak. És a repülőn is...Gondolhattam volna. Nem, nem. Ne legyen bűntudatotok.
- Biztos Kendall? - nézett rá kétkedve James.
- Aha! Csapjunk egy nagy bulit!
- Valaki bulit emlegetett? - jelent meg Carlos hatalmas vigyorral a képén.

 - Igen Carlos meghívunk!
- Akkor jövök én is! - jelent meg Zsófi.
- Bulizááás!