Közérdekű

Na halii emberek! Hát egy rossz hírrel jövök. Befejezem ezt a blogot.
Most jönnek a kérdések hogy miért?, ne hagyd abba!, meg hasonlók.
Először is...még van pár ötletem, de nem érzem őket az igazinak. Aztán, már igen, túl sablonos a történet. Mindenki ilyeneket ír, szóval ilyenben nem lehet érvényesülni. Nekem nem az érvényesülés a fontos, hanem hogy szeressek írni. És a történet az enyém legyen. Az egy dolog, hogy az enyém, de sok más iylen is van, szóval igazából nem érzem az enyémnek.
Szóval, remélem megértetek. Ja, igen, és esetleg aki tud egy kicsit angolul, annak itt a könyvem. Ezt még csak most kezdtem, és egy jó inspirációm van rá, ezért ezt nem hiszem, hogy egyhamar befejezem. :
http://www.wattpad.com/story/12499747
Szóval, köszönöm azoknak, akik velem tartottak. Sziasztok!! :* <3 #hiányoznifogtok

25. Come on Barbie, let's go shopping!

Na helóó! Hát, remélem tetszik eddig a történet! Mostanában elég sok minden történt, úgyhogy ez most egy kis töltelék rész lesz. :) Néha ilyen is kell! Ja, és közben elértük a 4000+ megjelenítést, és a 7 feliratkozót. :) Szóval, ha tetszik, iratkozzatok fel, a cél a 10 feliratkozó. :D Ööö, asszem ennyi. Jó olvasást! ;) <3

* Eszter szemszöge*
Hát, ezeknek a nem teljesen ép agyúaknak nagyon nagy szerencséjük van, hogy itt voltam nekik. Most komolyan lecsukták őket? Még mindig nem tudom elhinni...Örüljenek, hogy gazdagok, és engem nem vittek a sittre, különben ki tette volna le az óvadékot? Persze, megint nem hálálták meg...
- A MI pénzünkből fizetted ki az óvadékot? Te normális vagy? Új autót akartam venni!
- Miből másból? Nekem nincs annyi pénzem! Ja, és ha nem teszem le az óvadékot, kocsit aztán végképp nem tudtál volna venni! Amennyit keresel, és nem szórod el baromságokra, pikk.pakk és meglesz az a pénz.
- Ó, akkor miért hoztál ki mindenkit? - vágott közbe Logan.
- Mondhatom, nagyon kedves vagy! - néztek össze a lányok, tudván, hogy róluk van szó.
- Nem, nem rátok gondoltam. - vetette be csábos mosolyát Loggie. - Hanem arra a köcsögre. - mutatott Kendallre.
- Hogy én köcsög? Nem is tudom ki engedte meg hogy több napig a nyakán élősködj! - mondta Kendall.
- Jól van már, nem kell úgy felkapni a vizet. Nem komolyan gondoltam! - védekezett Loggie.
- Mikor gondolsz te valamit is komolyan?! - mormogta Kendork.
- Na jó, elég volt a veszekedésből! Mennyi pénzünk maradt Eszter? - vágott közbe Carlitos.
- Ó, ne félj, pont elég.
- Akkooor...arra gondoltok amire én? - kérdezte James.
- Menjünk a Starbucksba! - kiáltotta Carlos.
- Ööö...én vásárlásra gondoltam, de Starbucksról is szó lehet.
- Vásárlás!Vásárlás!
- Oké, vásárlás döntött.
- Fenébe, már az is baj, ha az ember éhes??
- Jóó, akkor Starbucks is! DE tudom hogy csak kávét akarsz inni!
- Let's go! Party-party! - pörgött fel Lea.

* Pár órával később*

- Úristen, elegem van! Menjünk hazaa! - nyavalygott Kendall, aki éppen a többkilónyi vásárlásunkat cipelte.
- Na jó, kikészült a lábam. Csatlakozom Kendallhez. - társultam én is.
- Jó, csak a Starbucksba menjünk be! - kérlelt Carlos.
- Oké, majd meghalok egy kis koffeinért. Menjünk. - értett egyet mindenki.

Egy kisebb veszekedés robbant ki Zsófi és James között, mivel mind a ketten frappuccino-t akartak inni, de csak egyedül. Szóval nem akarták, hogy más is azt igya, mint ő. De végül sikerült megegyezniük, és egyikük kért rá tejszínhabot, a másik meg nem, és így máris nem ugyanazt itták. Idióták. Véleményem szerint.
- Na jó, valakiknek buszozniuk kell. - jelentettem ki. - Az én kocsim csak ötszemélyes.
- Mert eddig hogy jöttünk? - kérdezte James.
- Sétáltunk. Nem gáz! - mondta Lea.
- Ohh...értem...
- Szóval...mivel ugye a férfiak erősebbek, ti mentek busszal! - közölte Zsófi, a fiúkra mutatva.
- Ohohó, perszee...Ja nem! Mivel egész végig mi cipeltük a vásárlásotokat, ezért nektek kell busszal menni!
- Ó, figyeljetek! Nekem van egy ötletem! - vágott közbe Lulu.
- Na, te meg az ötleteid! - jegyezte meg cinkos mosollyal Lea. - Mondjad, tudós bagoly!
- A lányok hazamennek az autóval, aztán valaki visszajön a fiúkért! Na?
- Ez az ötlet tetszik! Gyertek lányok! - indult el Lulu.
- De nehogy itt hagyjatok! Valaki jöjjön vissza!
- Ó, várjatok...a csomagokat azért elvisszük. - kacsintott rájuk Zora, és elszedtük tőlük a cuccokat.
- Sziasztoook!

* Fél órával később*

- Na, megszivatjuk őket? - kérdezte Lulu.
- Persze hogy meg! Terv?
- Hát, nem megyünk el értük. Elvisszük itthonról az összes kocsit. Zora, megvan még a hotelszobád?
- Holnap estig.
- Nagyszerű! Akkor nálad tölthetjük az éjszakát?
- Nyugodtan.
- Tökéletes! Akkor itt az egész terv és a kifejletek: Elvisszük a kocsikat és az összes kaját, a fiúkért nem megyünk el. Ők talán hazajönnek busszal, és rájönnek, hogy nincs itthon semmi. Mivel kocsi nélül ki sem mozdulnak, gyorskaját nem rendelnek, úgyhogy megnézzük, mit csinálnak. Van egy kis kamerám, amit elrejthetünk. Ja, és senki ne vegye fel a telefonját! Higgyétek el, nagyon aggódni fognak! Fogadjunk, hogy kihívják a rendőrséget!
- Rohadt jó! Gyerünk, gyorsan!
- Én fogadok veled! - mondta Zora.
- Tényleg? Mi legyen a tét?
- Ööö...mivel itt nem ismerünk senkit, csak minket ismer az egész világ, ezért...
- Ezért?
- Aki veszít, annak alsóneműben végig kell futnia Kendall házától a Griffith Parkig! - mondta Zora győzedelmesen.
- De hát az hatalmas táv!
- Pont ezért! 
- Hát jó! Fogadok, hogy a fiúk kihívják a rendőrséget, hogy megkeressenek minket! - jelentette ki Lulu.
- Fogadok, hogy a fiúk nem hívják ki a rendőrséget! Sok sikert! Remélem, jó futó vagy! - nevetett Zora.
- Nem vagy vicces! - mondta összeszűkült szemmel Laura.
- Oké, gyorsan! Össze vagytok már pakolva? - kérdezte Zora.
- Aha, indulhatunk! Szedjétek a kocsikulcsokat! Zora menjen elöl!
- Stipistop Carlos kocsija!

24. What the hell happened/happening?

Hali! Na most remélem, nem akkora a kihagyás. :) Szóval, mostantól szerintem egy kicsit gyakrabban fogok írni. :D Milyen az új kinézet? Ja, és mindenkinek köszi a feliratkozást és a már majdnem elértük a 4000 oldalmegjelenítést! Szóval nagyon köszi mindenkinek, csak így tovább! ;) Ó, még egy. A végére megint raktam "ösztönző zenét", és valószínű, hogy ezután mindig fogok. :) Ja, és bocsi, hogy nem BTR, nem muszáj meghallgatni, a blogtól független. :D

*Zora szemszöge* 

- Hé, már megint nem húztátok le a redőnyt? Anyaa aludni akarok! - mivel nem válaszolt senki, így nagy nehezen kinyitottam a szemem.
És a látvány nagyon nem tetszett. Na jó, tetszett, mert nagyjából egy luxusszoba volt. De hol a francban vagyok? Eldöntöttem, hogy kimegyek az ajtón. Ami majdnem sikerült is. Miután leestem az ágyról ( mivel kisebb volt, mint gondoltam) és felbuktam a takarómban, hatalmas káromkodásokkal elértem úti célomat. Az ajtót. Csak egy gond volt. Nem nyílt ki. Pedig én sose zárom be az ajtóm.
- Hahóóó, valaki, légyszi! Segítsetek! Engedjen ki valaki! Most! Istenem, senki ne lakik itt? Engedjetek ki! Be vagyok zárva egy szobába! - dörömböltem eredménytelenül az ajtón.
- Hát ezt nem hiszem el! Senki se enged ki?! Hát jó, ti akartátok. - fenyegetőztem, és egy könnyed mozdulattal elfordítottam a kulcsot a zárban. Az ajtó pedig kinyílt. 
- Jézusom, mi van velem?! Be vagyok szívva? De sose füveztem. Na jó, ezt valakivel tisztáznom kell. Most. 
Miután kiléptem a szobából, hirtelen eszembe jutott minden.
Nem otthon vagyok. ( Jó erre valahogy rájöttem hamarabb is.) Carlosnál vagyok. Nem, Kendallnél. Akkor ki Carlos? Ó, a bátyám. És voltak itt valami lények is. Öhm...lányok. Talán...Lea, Zsófi, Eszter és Lulu. Ja, és fiúk. Most már minden tiszta! Carlosnak van egy bandája, a Big Time Rush. És ebben van James, Logan és Kendall is. A lányok meg a barátnőik. Nagyjából. De a többire még most sem emlékeztem. Pedig elvileg mennyit is....Gyorsan visszakerestem a naptáramban. Már 2 napja itt vagyok?? Ez hogyan történhetett? 
Akkor nézzük: Első nap, amikor betörtem. Ez megvan. Húú, akkor sok minden történt. Arra emlékszem, hogy elfogadták, hogy én is itt lakhatok. Aztán valami bulit rendeztek. A fiúk lenn maradtak, mi pedig feljöttünk valamelyik emeletre a lányokkal. Hajjaj....Most azonnal meg kell tudnom mi történt. Ez a harmadik nap reggele. Ennyi minden kiesett volna? Az egy dolog, hogy nagy alvó vagyok, de ennyire?
Elkezdtem rohanni. Kicsit sem érdekelt, hogy a telefonom kicsúszott a kezemből. Na várjunk. A telefonom. Talán mondhat valamit. 
- Klikk Galéria. Naa tölts már be! Klikk Kamera. Na jó, kinyitom a szemem. - mondtam magamnak, miközben félve rákoppintottam az első képre.

- Úristen! Én erre komolyan képes voltam? - most már nem érdekelt semmi. TÉNYLEG meg akartam tudni, mi van most mindennel. Erősen kételkedtem benne, hogy a többiek valamire is emlékeznének, de azért egy próbát megért. 
Kifulladva értem a konyhába, és ledöbbentett amit megláttam. A többiek ott ültek az asztalnál és sört ittak. Bögrében.
- Jó reggelt Zora!
- Öhm... - telepedtem le egy szabad székre. - Valaki meg tudná mondani, ez mit jelent? - Mutattam meg a képet nekik.
- Egy kék telefon! Kell! - vetődött érte Logan.
- Hé, a képre gondoltam! - rántottam el előle.
- Hát, ahogy látom, valószínűleg egy füves cigi.
- Úristen...ezt nem hiszem el. - rádöbbentem, hogy a többiek mind be vannak szívva. Még mindig. Inkább nem érdekel, mi történt. 
És ekkor sétált be Eszter az ajtón. Egész normálisan nézett ki. Ez alatt azt értem, hogy NORMÁLISAN. Nem úgy, mint a többiek, akik legjobb esetben pizsamában de főleg fehérneműben ülték körül az asztalt. Eszter teljesen nyáriasan felöltözve, kisminkelve és tisztán nézett ki. Ó, van remény!
- Eszter! - rohantam le.
- Na, mi van, lúzerkém? Végre felébredtél?
- Légyszi segíts!
- Ha tudnék se segítenék.
- Szóval, ma felébredtem egy szobában...
- Na nem mondod! Ez olyan fura...reggel felébredsz egy szobában. Nagyon izgi!
- És találtam képeket a telefonomon...
- Jéézus, még képek is vannak a telódon? Zseniális! Csakhogy ez engem nem érdekel... - mondta szánakozva, és kisétált a konyhából.
- A fenébe! Ezt nem hiszem el! Na figyi, emberek. Kössünk egyezséget! Ültem le az asztalhoz.
- Na, toljad! - mondta Carlos.
- Szóval ti abbahagyjátok a szívást, és elmondjátok nekem, mi történt. Ezt magyarázzátok meg! - mutattam meg nekik ismételten a képeket.
- Ahha. ÉS ebből nekünk mi hasznunk származik, üzletasszonykám? - kérdezte James.
- Óóó, az, hogy abbahagyjátok végre ennek a szar fűnek a szívását, és végre abbahagyjátok ezt a bebaszást! - kaptam ki Lea kezéből a cigit.
- Hé, add vissza az anyagot! - hisztiztek. 
- Ó, igen, persze! Már pedig rohadtul nem fogom! Ideje lenne, hogy abbahagyjátok végre! - eloltottam a cigit, és beledobtam a kukába.
Még magam mögött hallottam, hogy azon veszekszenek, hogy ki vegye ki a kukából.
- Úristen, hülye retardáltak. - mérgelődtem, és kirohantam az ajtón.
- Ön kicsoda?
- Maga Carlos testvére, Zora Pena?
- Hogy jutott ide? - támadtak le a paparazzik.
- Jaj, ne csak most ne. NA HÚZZATOK INNEN MOST! NEM ÉREK RÁ ILYENEKRE! 
- Miss Zora Pena, ön le van tartóztatva illegális anyag használatáért, betörésért és mivel kiskorú,...
- Ó, ne ez nem lehetséges. Ez valami álom. CARLOOS!
- Igen, baby sis? - tántorgott ki az egész díszes csapat eléggé észrevehetően nem józan és döntésképtelen állapotban.
- Na jó, most az egyszer...Eszter!! - kiáltottam, amikor mindannyiunkat beültettek a rendőrkocsiba. Pontosabban két rendőrkocsiba.
- Hé, legalább a telóm ne vegye el! - kiabált Kendall az egyik rendőrrel.
Erre én csak a fejembe temettem a kezem...