Egész jónak ígérkezik ez a két hét. Eszter szerencsésen megérkezett, és (eddig) még nem nyírta ki a fiúkat. Sőt...De azért remélem, Kendallel összejönnek....Mondjuk, mindenki reméli...Ja, és ő harcolta ki, hogy a fiúk kiskoncertet adjanak nekünk. Minden álmom ez volt, hogy a BTR egyszer koncertet adjon nekem. Csak hát, az nem kevésbe került volna. És most? Ingyenkoncert, ráadásul Carlos Pena a pasim, és nagyon szeretem! Most is, milyen cuki? Remélem, nem szűri össze vele a levet Eszter...
- Lányok, nem jöttök táncolni? - kiabált ki Logan nekünk.
- Ööö...nem köszi.
- Úgysem tudunk táncolni.
- Főleg nem ezt. - raktuk össze a mondatot.
- Na, légyszi! - kérlelt Carlos.
- Nem, nem. - mondtam elutasítón.
- Léégyszi! - néztek ránk kutyus szemekkel a fiúk.
Egymásra néztünk Leával, Zsófival és Eszterrel.
- Hát jó! - álltunk végül fel.
- Hurrá!
A tánctanulás abból állt,hogy először a fiúk megmutatták a táncot,utána mi próbáltuk utánozni.
Ha nagyon nem ment, (mármint mindig) a srácok fogták kezünket-lábunkat és pakolgatták ide-oda. A végén annyira élveztük ezt, hogy direkt nem csináltuk meg, amit mutattak.
- Na, jó, ebből elég volt! - jelentette ki James, akinek Lea mindig a nyakába ugrott, ahányszor James lehajolt, hogy arrébb tegye barátnője lábát.
- De hát miért? - kiáltottuk kórusban.
- Valaki vacsorát? - kérdezte Kendall oda sem figyelve ránk.
Mindenki furán nézett rá.
- Vacsora?!
- Akkor nem vacsora. Inni?
- Bort kérek! - üvöltötte Logan,és a konyha felé száguldott.
- Logan, ne! A sör sokkal finomabb! - vetette utána magát Kendall, féltve bor-gyűjteményét.
- Ahahha! Kendall borai a legjobbak! - rohant el Carlos.
- Igazából nem ő készíti őket. - magyarázta James. - De szenvedélyesen gyűjti őket, bár sosem hajlandó egyet se felbontani belőlük. Egyszer felbontottunk egyet, de sajnos észrevette. Azóta eldugja a borait előlünk. De nemrég felfedeztük a rejtekhelyét. - kacsintott ránk James, aztán ő is eliramodott.
- Azt ugye tudjátok, hogy itt most mindenki részeg lesz? - kérdezte Lulu.
- Tudjuk! - feleltük, bele sem gondolva, hogy ez itt milyen következményekkel jár.
- Akkor előre! - adta ki a vezényszót Lulu.
Berohantunk a konyhába, szerencsésen felborítva Kendallt, aki szerencsétlenül nézte, ahogy a barátai fosztogatják a gyűjteményét.
- Ó, ne, ne! Csak légyszíves azt ne! A legdrágább borom! - siránkozott, és amikor Logan odadobta Jamesnek, élesen felszisszent. - Hé! Legalább nagyobb tiszteletet!
- Kendall! Nem hagynád abba,és inkább élveznéd? - szólt rá Carlitos. De Kendall akkor is tovább siránkozott.
- Csajok?
- Benne vagyunk! - vigyorogtunk.
- Jajj nee!
Végül Kendall egyik legjobb borát bontottuk fel, de azért kifosztottuk a hűtőt sörökből is.
- Na, jó, én elmentem aludni! - támolygott ki Kendall mosolyogva a konyhából.
- Hé, hé várj meg! Nemis tudom, hol alszok! - rohant utána Eszter.
- Iiiigen? - kérdeztük gúnyosan, majd egymásra vigyorogtunk.
* Eszter szemszöge*
Hallottam, hogy a konyhában rajtunk röhögnek, de nem érdekelt. Tudtam, hogy nem teljesen józanok, de azt is, hogy valószínűleg akkor is ilyenek lennének, ha józanok.
- Kendall! - ordítottam másodszorra is.
- Igen? - nézett vissza Kendall furcsa mosollyal.
- Mutasd meg, hol alszok!
- Örömmel hölgyem. - mondta Kendall,majd felbotorkált az emeletre. - Tessék, itt van. - mutatott egy franciaágyra, majd levetette magát az egyik felére.4
- Egy franciaágy?! - döbbentem meg. - Ráadásul veled kell megosztanom?
- Bocsi, válság van. - jelentette ki Kendall, majd lecsukódott a szeme.
- Hát, rendben, de meg fogod még bánni! - morogtam, majd olyan messzire húzódtam az ágy szélén, amennyire csak tudtam.
Az utolsó emlékem az volt, hogy valakik nagy hanggal feljönnek, engem arrébb löknek az ágyon, majd valaki átkarol.... És ebben a pillanatban aludtam el...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése