5. Angry bird :)

Sziasztok! Bocsánatot kérek mindenkitől, hogy csak ilyen sokára tudok írni, de vizsgáim voltak és lesznek, szóval nem tudtam írni. Tudom, hogy ez nem kifogás, és mindenkinek arra van ideje, amire akarja, de hát ez most így alakult És még egyszer bocsi!! :D

- Na, akkor merre is megyünk? - kérdezte Kendall.
- Most fordulj jobbra. Nem tudom, mit tudnék kezdeni anyámmal, de egy biztos, most el kell hoznom onnan, ahol van.
- Lehetne egy ajánlatom?
- Attól függ, mi!
- Hát, van egy kis lakásom, amit esetleg használhatnátok.
- Dehogyis! El fogunk lenni, hidd el! Valamit kitalálok. Nem kell segíteni, jó?
- De Laura! Most komolyan! Alig tudjátok eltartani magatokat! Egy híres popsztár vagyok, rengeteg pénzem van. Segíthetnék!
- Tudod mit? Nem kell a segítséged! Csak rakj ki itt, és majd valahogy hazajutunk!
- Dehogy, én ilyet nem teszek! Szépen elviszlek anyádhoz és vissza, haragudhatsz rám, ahogy akarsz!
Csöndben, bedurcázva ültem tovább a kocsiban, s vártam, hogy végre odaérjünk anyuhoz.Néha irányítgattam Kendallt, hogy merre menjünk, de amúgy nem szóltam hozzá egy szót sem, csak kifele bámultam az ablakon. Jól gondoltam, hogy anya hol szállt meg, mivel ide jöttünk mi is legelőször.
Kipattantam a kocsiból, átöleltem még mindig pityergő anyukámat, átvettem a csomagjait, s határozott léptekkel elindultam hazafelé. De számításom nem jött be. Kendall utánunk gurult a kocsijával.
- Kislány, kislány! Ez így nem lesz jó! Szépen hazaviszlek, utána elküldhetsz, ahova csak akarsz!
De én dacosan felszegtem az állam.
- Nem! Majd szépen hazagyalogolunk!
- Kislányom! Légyszíves! Hadd vigyen haza minket ez a fiú! Nagyon fáradt vagyok!
Habozva anyára néztem.
- Jó! - Kendall arca felderült. - Beülsz a kocsiba, berakom a csomagokat, és Kendall szépen hazavisz TÉGED. - Kendall elkomorodott.
- Ha te szeretnéd... - mondta anya. - Nálad találkozunk.

Egy fél órával később...

-Szia kicsim! Nagyon tetszik a lakás! És Kendall olyan aranyos!...
- Honnan tudod te a nevét?
- Beszélgettünk...Felhozta a cuccaimat is, és olyan udvarias volt! Igazán jó párt választottál magadnak...
- Ő nem a pasim, érted? Amúgy is,összevesztem vele! És most hagyj békén!
Mérgesen bevonultam a szobámba, becsaptam az ajtót, és levetettem magam az ágyra. Túl puhára érkeztem, ami ráadásul nyögött is egy nagyot. Felpattantam.
- Darn it! -káromkodtam egyet. - Mit keresel te itt?

- Baj,ha itt vagyok?
- Baj! - Kendallen látszott,hogy megsértődött. - Jó,bocsánatot kérek mindenért! Hülyén viselkedtem. Csak egy kicsit feszült idegállapotban voltam. Ugye megbocsátasz? - odamentem Kendall-hez, és odabújtam hozzá. - Ugye meg bocsátasz?

4. Pour mom...

Helló! Minek is bevezető szöveg? Csak élvezzétek az olvasást!

- De hát mi? Csak egyszerű lányok vagyunk, akik egy pöttömnyi országban lakunk. Soha az életünkben nem fogunk találkozni veletek, csak eddig a másfél hétig, amíg itt vagyunk Németországban.
- Hát, egy kicsit módosítanánk a terveiteken, ha nem bánjátok.
- Mit?? Hogy módosítani?
- Pontosan. Mivel mi is itt maradunk még egy darabig,gondoltuk ti is maradhatnátok.
- De hát, a szüleinkkel mi lesz? Meg pénzünk sincs, alig tudjuk eltartani magunkat!
- A szüleitek? Itt, Németországban?
- Hát, igen. Miután az étterem előtt elbúcsúztunk, odajöttek ők,és azt mondták, hogy nem szabad találkoznunk veletek.
- És? Akkor hogyhogy itt vagytok? 
- Azt mondtuk, hogy már 20 évesek vagyunk és függetlenek, ide költöztünk, mert másra nem volt pénzünk, elkezdtünk dolgozni, és most itt tartunk. - tártam szét a karomat.
- Aztaa! Szép volt! És most? Hol vannak a szüleitek?
- Nem tudom. Amikor a szállásra mentek, mi a koncerteteken voltunk.
-Ajjaj. Szerintem hívd fel őket!
- Biztos? Nem akarom.
- Tessék! - nyújtotta felém a telefonomat. - Csak hívd fel.
- Hát jó, felhívom őket.
Tárcsáztam, s sóhajtva a fülemhez emeltem a telefont. Tű.Tű,Tű...
- Látod? Fel sem veszik!
- Halló? - szólt bele anya a telefonba.
- Ööö...szia anya, én vagyok az, Laura.
Csend.
- Anya, itt vagy? Halló!
- Itt vagyok. - mondta anyám színtelen hangon.
- Te jó ég, anya,mi történt? Mitől ilyen a hangod?
- Semmi, semmi, nem fontos.
- Anya, tudom hogy baj van. Nekem nem tudsz hazudni. Mindig olyan életvidám vagy. Valami történt! Mondd el!
- Biztos tudni akarod? Szörnyű...
- Mondd csak nyugodtan! - biztattam anyámat.
- Hát...apáddal szétmentünk. El fogunk válni.
- Mii? Anya,ne szórakozz!
- Nem szórakozok... - mondta anya sírásba forduló hangon.
- Nyugi, anya, nyugodj meg! Mondj el mindent szépen sorjában! - könnyű mondani, de én is lesokkoltam.
- Hát, amikor hazaértünk. Mármint a szállóba, tudod. Apád elkezdett szitkozódni, hogy hogy meritek ezt tenni meg a rendőrséggel akart kerestetni titeket. Aztán, mondtam neki, hogy felnőttek vagytok és azt csináltok, amit jónak láttok.
- Megvédtél minket? - hitetlenkedtem, de anya rendületlenül folytatta.
- Erre elkezdett megint kiabálni, és azt mondta, hogy sosem egyezik a véleményünk,ez így nem lesz jó. Szedjem a cuccom, menjek innen, elválunk. Majd a hivatalos ügyeket elintézi ő. Adott egy kis pénzt, és...és kirakott. - anya már sírt. - Nincs ötletem...

- És most hol vagy?
- Egy ilyen kis szállóban. De nem tudom,meddig lesz elég a pénzem.
- Tudod mit? Elmegyek hozzád és elhozlak hozzánk jó?
- Jó, jó. Tudod hol vagyok?
- Sejtem. Fél óra, és ott leszek, jó?
- Rendben. Szia!
- Szia anya! - letettem.
- Na? Mit mondott? . kérdezte Kendall.
- Kendall, figyi, el tudnál vinni egy szállóhoz?
- Autóval? Hova? Miért?
- Anyukámat elhozzuk ide,mert apám kirakta,és kéne egy kocsi. Az utat majd mutatom. Na, jössz? - ráncigáltam.
- Ahha, indulhatunk.
- Lányok, elmegyünk Kendallel, egy fontos dolgot el kell intéznünk. Nemsokára jövünk!
- Óóó... - vigyorogtak, mire szúrós szemmel néztem rájuk...

3. Surprises

Sziasztok! Akkor itt van egy új kis rész! Remélem élvezni fogjátok! :)

Kikukucskáltam az ajtón lévő kis lyukon. Egy kicsit csalódott voltam. Nem állt ott senki, csak egy rosszul becsomagolt, lyukas doboz hevert a lábtörlőn.
- Ezen kellene annyira meglepődnöm? Biztos valaki elejtette, amikor vitte le a szemetet.
- Nyisd csak ki az ajtót! - biztatott Lea.
- Hogy minek fog... - elakadt a lélegzetem. A dobozra hatalmas betűkkel rá vot írva, hogy LULU. A dobozban volt valami, ami mozgott. Kezdett érdekelni a dolog.
-Szerinted ez az enyém? - kérdeztem Leát.
- Persze, nyisd csak ki! - biztatott barátném.
- Háát jóó. - vonakodva behúztam a dobozt az előszobába, és eltéptem a ragasztószalagot. Egy vizes orral találtam szemben magam, ami rögtön végigszaglászta az egész arcomat.
- Fuuj, valami izé van benne! - ugrottam hátra,becsapva a dobozt.
-  Dehogy! - nyitotta ki Lea a dobozt. - Ez egy aranyos kiskutya! Nézd,valami üzenet van a nyakára erősítve! Szerintem neked szól! - kacsintott barátnőm. Vonakodva odamentem a kutyushoz, és hangosan felolvastam a kis levelet, ami rá volt erősítve.
- Kedves Laura! Nekem most el kell mennem, nem maradhatok itt. Ő itt Chaos, a kiskutyám, aki most már a tiéd. Kérlek, nagyon vigyázz rá, nagyon szeretem őt. Üdv.: Kendall 
- Te jó ég Kendall Schmidt levelet írt neked! - sikoltozott Lea. Teljesen leblokkoltam. Nem, nem, ez nem lehet...
- Biztos nem...eegy másik Kendall...igen, biztos nem ő volt...más.
-Dehogy más! Hány Kendallt ismersz még?
- Egyet se, de...
- És hánynak van Chaos nevű kutyája?
- Egynek se,de..
- Mi van, mit sikoltoztok már? - lépett be Zsófi. Aztán leesett az álla. - Ez egy KUTYA?
- Ja, ne már! Hadd lakjon itt! - kérlelte Lea.
- Jójó, persze,nem mondtam nemet!
-Juhúú! - most már egy kicsit én is örültem.
- Amúgy is, honnan került ide egy KUTYA? Csak úgy a semmiből?
- Lea, nehogy elmer...
- Lulu kapott egy dobozt Kendall Schmidt-től és ez a kis kutya volt benne, és úgy hívják, hogy Chaos, és Kendall nagyon szereti, és el kellett mennie és ezért hagyta itt a kutyát Lulunak. - mondta egy szuszra Lea.
- Aztaa, Kendall Schmidt egy kutyát adott neked! - most már ketten sikoltoztak.
Csöngettek...
- Na, figyi már! Most meg James és Carlos fogja nektek elhozni Fox-ot és Sydney-t. - mondtam, miközben indultam ajtót nyitni.
- Te? Meg a... - nagyon meglepődtem, amikor megláttam ki áll az ajtóban.
- Szia! Ugye nem haragszol, hogy csak így betörtem ide?
- Ááá...ööö...neem, dehogyis. Izé, gyere be.És, hogy kerülsz ide? Nem azt írtad, hogy elmész?
-Dede,de máshogy alakult a helyzet. Lemondtuk a turnét.
- Dehát, miért?
- Őszintén? Miattatok.
- Hogyhogy? Miattunk?
- Lea, Zsófi és temiattad...
 

I know you are in trouble...

 Sziasztok! Mivel az előző részecskétmárnagyon régen hoztam ezértitt egy új rész! :D Jó olvasást hozzá! :) 

Végre odaértünk az étterembe. Valami nagyon luxus hely volt. A srácok kiszemeltek nekünk egy meghitt kis sarkot.
- Szóval, lányok,mit kértek? - kérdezte Logan, miután helyet foglaltunk. (persze én Kendall mellé ültem)
- Eegy mézes pulykamellet kérnék! - vágtam rá.
- De édesszájú valaki! Két pulykamellet kérnénk! - nevetett rám Kendall.
Miután a többiek is leadták rendeléseiket, a 
fiúk beszélgetést kezdeményeztek.
- És, honnan jöttetek?
- Magyarország...Ti meg a mesés L.A., igaz?
- Magyarországon csak ilyen szép lányok vannak, vagy csak ti vagytok ilyenek?
- Háát...
A vacsora sajnos nagyon gyorsan véget ért, de azért nagyon jó volt. Kendall-el végigbeszélgettük az egészet, és hát elég sok mindent megtudtam róla. Például, hogy van egy malaca, Yuma, és két kutyája, Sissy és Chaos.

 

Amikor kiléptünk az étterem ajtaján, még mindig tréfálkoztunk. A fiúk felajánlották, hogy hazavisznek minket, de elutasítottuk. Jobb dolga is van egy popsztár fiúbandának! Úgyhogy csak elköszöntünk tőlük, és indultunk is.

De arra nem számítottunk, mi van a hátunk mögött...

Anya és apa karba tett kézzel álltak a járda közepén, elállva az összes lehetséges menekülési útvonalat.

- Most azonnal szálljatok be a kocsiba, és nehogy találkozzatok még egyszer ezzel a négy fiúval, akárkik is legyenek ők! Különben abban a percben hazamegyünk, és soha többet többet nem hozlak el nyaralni titeket! - mennydörögte apa.

Hátranéztem,mit reagálnak a fiúk, hiszen nem tudnak magyarul, de szerencsére már elmentek a puccos kocsijukkal.

- Apa, 20 évesek vagyunk, már felnőttek! Nem parancsolgathatsz, kivel járkáljunk és kivel ne! Úgyhogy most fogjuk magunkat, keresünk egy szállodát,és ott fogunk lakni! Aztán, ha kedvünk tartja, ESETLEG visszamegyünk Magyarországra! Ugye lányok??

- Háát aaa pénz meg aaa..

- Ugye, LÁNYOK?

-Ööö...Hát persze! Elköltözünk, mert függetlenek vagyunk!

- Na pusszpá! És jó nyaralást NÉLKÜLÜNK! - mondtam gúnyosan. Ezzel sarkon fordultunk,az autóból kiszedtük zötyögős bőröndjeinket,és nekiindultunk.

Íme, itt a rideg, igazságtalan és egy kicsit sem rózsaszín valóság. Az utcán voltunk, és hajléktalanok lettünk.

Próbáltunk elfogadható hotelt keresni, de ami pénzünk volt, abból nem sokra telt. Végül egy tranzitszálláson sikerült meghúznunk magunkat, ami mocskos volt, nem volt normális fürdőszobája és közölték velünk,hogy reggel 9-kor kiraknak bennünket....

Néhány nappal később...

- Zsófii, csinálnál reggelit kérlek? - ordibáltam ki a fürdőből barátnőmnek.

- Ja, persze!

Én és Zsófi találtunk állást minimum fizetéssel,de arra éppen elég volt, hogy fedezzük költségeinket. Lea könnyebben talált állást, mivel neki már diplomája is volt, úgyhogy pénz gondunk már egyáltalán nem volt. Kendall és a fiúk nagyon hiányoztak. Tudtam, hogy már elmentek Németországból és semmi esély sincs,hogy újra lássam őket.

Ekkor megszólalt a csengő..

- Lea, kinyitod?

- Laura, szerintem el fogsz ájulni,ha idejössz... - mondta halkan barátnőm...