10. Uncertainty...or not?

Sziasztok! :) Remélem, tetszett az előző rész, nekem ez lett a kedvencem. :D Sajnos nem lett elég szavazat a játékra, úgyhogy ez elmarad. Viszont már 850 oldalmegjelenítésnél tartunk, és ha elérjük az ezret, tuti számíthattok valamire. A két feliratkozómra is büszke vagyok, hogy sokat komiznak és feliratkoztak. :D Tőletek (a feliratkozóktól) szeretném megkérdezni, ki a kedvencetek a BTR-ből, vagy csak simán a sztárvilágból. ( egy kis KE sztorit kapnátok tőlem). Szóval aki feliratkozik, annak még ajándék is jár! Köszi,puszi! :DD


"Lea szemszöge"

Már két napja, hogy kijöttem a kórházból, és több mint egy hete, hogy Kendall hazaköltözött. Most nála lakom, mert egyedül még nem bírja. Zsófi Carloshoz költözött, úgyhogy, a mi kis bérelt lakásunk egyedül maradt. Mint James. Nem tudja senki, mit kezdjünk vele. Már mindenki meghívta magához, de ő csak ezt mondja:
" - Nem zavarom meg az édesketteseket." 
- Lea... - szólt fojtott hangon Kendall.
- Mi történt, mi a baj? Lulu? - kedvesen visszakérdeztem,bár egyáltalán nem örültem neki, hogy félbeszakította az elmélkedésemet.
 - Nem...Haza kell mennem Amerikába.
 - Miért? - megijedtem.
 - Anyukám meghalt...
 - Hogy micsoda? Nem, nem én is megyek veled. A végén még valami őrültséget csinálsz.
- Lea, nem jöhetsz velem. Kenneth azt írta, rögtön induljak. Sajnálom.
- De Kendall édes,én menni szeretnék. - bociszemekkel néztem rá, de ő elkapta a fejét.
- Nem, Lea. Sajnálom. Egy, max. két hét múlva itthon leszek. Jó?
- Oké. Jó utat Kendall. - megpusziltam.
- Aztán jó legyél, és tartsd távol magad Jamestől, jó? - halványan elmosolyodott,nekem viszont ráncba szaladt a homlokom.
- Oké, megpróbálom. - motyogtam.
- Szia!
- Szia!

* Pár órával később *

"James szemszöge"

Azon gondolkodom, mi lenne a következő lépés. Jó, abba már beletörődtem, hogy Lea és Kendall együtt vannak, de mi legyen ezután?

Hirtelen megcsörrent a telefonom.
- Halló, ki az?
- James? Lea vagyok. - nagyot dobbant a szívem.
- Szia! Mizujs?
- Átjönnél, jönnek a többiek is mind, Lulu meg Loggie, Zsófi és Carlos, te, meg persze én.
- Mi az, Kendall nem tiltotta ki Logant meg engem a házából?
- De, kitiltott, de most nincs itthon.
- Mert? Hova ment?
- Amerikába.
- Amerikáábaa?! Mit csinál ott?
- Anyukája meghalt és azonnal hazautazott.
- Értem...és mikor jön haza?
- Jaj, James hagyd már abba! Jössz vagy nem?
- Persze hogy megyek,kicsim. Viszlát nálad!
- Szia!
Letettem. És újra éledni kezdett bennem a remény. Leánál... Örömömben ugrándozni kezdtem, és elugrándoztam a tükörhöz.
Tükör: Lea meghívott magához! élj a lehetőséggel, James!
James: Persze hogy élni fogok! És majd amikor kettesben maradunk...
Tükör: Nem, James, nem teheted!
James: De igenis megtehetem! Kendall nincs otthon!
Tükör: De attól még a barátja!
James: Nem kérek tőled több tanácsot!
Sietve elvonultam onnan. De a szavak még mindig visszhangzottak a fejemben. De attól még a barátja!...De attól még a barátja!
Elbizonytalanodtam.

* 5 órával később*

- Lea!
- Igen?
- Csak annyit szeretnék még mondani, hogy tudom, hogy ez az egész megrázott. A kamion, a kórház, ahogy megcsókoltalak, meg hogy Kendallel összejöttetek és ideköltöztél, meg hogy...
- James! Légy szíves térj a lényegre!
- Oké, szóval mindezek - Lea a szemét forgatta és elmosolyodott. - ellenére, én szeretném, ha a továbbra is barátok maradnánk. És majd esetleg később valami más is...
- A havert elfogadom. De a járáson míg Kendallel vagyok, nem fogom törni a fejem.
- Oké. Megállapodtunk. - mosolyogtam egy nagyot. - Arcra puszi? Azt a barátok is szokták!
 -  Hát persze.
Mindketten úgy mosolyogtunk, mint a tejbetök.