* Lulu szemszöge *
- Lulu!
- Hmm? - mormogtam csukott szemmel.
- Nyisd ki a szemed légy szíves! - mondta Logan.
- Ááááá! - sikoltottam, mikor kinyitottam. Logan felettem volt, az arcomhoz vészesen közel.
- Hahaha!
- Ez nem vicces!
- Kisasszony, megkérhetném,hogy ne sikoltozzon! A minap kitiltottunk egy fiatalembert, mert illetlenül viselkedett. Nem szeretném, ha Önnel is ez történne!- jött oda hozzánk egy steward.
- Persze, uram. Megkérdezhetném, hogy hogy hívták azt a fiatalembert?
- A jegyzeteimben az áll, hogy a neve Kendall Francis Schmidt.
- Köszönöm szépen.
Logan majdnem megszakadt a röhögéstől.
- Ne röhögj!
- Majdnem téged is kitiltottak! Hahaha!
- Hagyj békén, jó? - mondtam, majd a szemere húztam a párnát.
- Lulu! Nem gondoltam komolyan! Légy szíves!
- Aha, persze, nem gondoltad komolyan! Inkább hagyj aludni! - mondtam felmérgesedve.
- Laura! Most már komolyan...Mmmm...
Egy csókkal hallgattattam el.
- Na most már elég volt, kis önzőkém? - kérdeztem egy ötperces csók után.
- Nehogy azt hidd! - mondta, és újra lesmárolt.
- Jó, na...Logan!..Logan! - ellöktem magamtól. - Most már kiengesztelődtem!
De ez úgy látszik, még jobban feltüzelte, mert rám mászott.
- Logan! Hagyj...már...békén! - ordítottam, miközben próbáltam eltaszítani magamtól.
- Kisasszony,már egyszer figyelmeztettem, hogy... - jelent meg újra a steward.
- Húzzon már el innen a fenébe is!
- De kisasszony, ez igazán nem magá...
- A jó édes k***va anyádat!
- Kisasszony, hogy mer így beszélni hozzám?
- Nem magához beszélek, maga fafej, de ha annyira akarja, a maga fejét is leordíthatom. Húzz már innen Logan! Legalább segítsen! - néztem megint a stewardra.
A steward nekirugaszkodott:
- Uram, kérem ne molesztálja utasunkat, mert annak nagyon...
- De ne így, maga idióta marha! Szedje le rólam!
- Jó, rendben, értettem.
A stewardnak végül sikerült leszednie rólam Logant. Nagyon megharagudtam rá, és eggyel előrébb ültem. A többiek persze ezen nagyon jól szórakoztak...
* Carlos szemszöge*
Nagyon jól éreztük magunkat Zsófival. Ő még csak barátnak számított engem, de én már mást is éreztem iránta.
- Hey, Carlitos!
- Hmm?
- Én hol fogok lakni Los Angelesben? Segítesz nekem lakást keresni? Légyszi!
- Hogy hol fogsz lakni? Nálam, természetesen.
- Hogy nálad? De hát...
- Igen?
- Semmi, semmi. De hogy fogunk elférni egy kis picike lakásban?
- Picike lakás? Na jó, Zsófi, azt hiszem, neked teljesen más elképzeléseid vannak a sztárságról,mint nekem.
- Hogy mi?
- Zsó! Szerinted egy aprócska panelban lakok a város szélén, mert ott olcsóbb?
- Nem, nem. Egyáltalán nem így gondoltam. Miért is mutatnád meg neked a nemtudommekkora luxusvilládat? Csak egy lány vagyok, akivel a turnédon ismerkedtél meg,és most el kell cipelned magadhoz Amerikába, ráadásul mindezt te fizeted.
- Zsófi,ezt te nem értheted. Én téged szeretlek. Lennél a barátnőm?
- Én is szeretlek Carlitos! És, igen légyszi!
Óriási mosoly terült szét az arcomon.
- Akkor most már elhiszed, hogy lakhatsz a villámban?
- Hmm...nem is tudom...Nem lesz az túl nagy nekünk?
- Hej, Zsó, fogd vissza magad! - nevettem.
* James szemszöge *
Nem tudom elhinni. Itt ülök az a lány mellett, akit mindig, az első pillanattól fogva imádtam. És nem teszek semmit! Csak itt ülök szótlanul.
- Lea?
- Igen James?
- Tényleg szereted Kendallt?
- Ez milyen kérdés? - kérdezte gyanakodva.
- Csak kérdeztem!
- Mert miért ne szeretném?
- Nem tudom... Van egy olyan benyomásom, hogy csak Kendall szeret téged.
- És én meg megcsalom?
- Egy szóval se mondtam, hogy megcsalod! - védekeztem. - Csak azt, hogy nem szereted!
- James, hagyj már békén! Ez a mi magánügyünk, jó?
- De akkoriban elvett tőlem!!
- Nem tudom, mit vehetett volna el tőled. Sosem voltam a barátnőd.
- De engem ugye szeretsz?
- Barátilag...
- És nem barátilag?
- James, ezt egyszer már megbeszéltük! - csattant fel.
- Dehogy beszéltük meg... kicsim... - mondtam, és megcsókoltam. Éreztem hogy visszacsókol, és magához húz...
- Hölgyeim és uraim! Mindjárt leszállunk! Kérem kapcsolják be öveiket!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése