24. What the hell happened/happening?

Hali! Na most remélem, nem akkora a kihagyás. :) Szóval, mostantól szerintem egy kicsit gyakrabban fogok írni. :D Milyen az új kinézet? Ja, és mindenkinek köszi a feliratkozást és a már majdnem elértük a 4000 oldalmegjelenítést! Szóval nagyon köszi mindenkinek, csak így tovább! ;) Ó, még egy. A végére megint raktam "ösztönző zenét", és valószínű, hogy ezután mindig fogok. :) Ja, és bocsi, hogy nem BTR, nem muszáj meghallgatni, a blogtól független. :D

*Zora szemszöge* 

- Hé, már megint nem húztátok le a redőnyt? Anyaa aludni akarok! - mivel nem válaszolt senki, így nagy nehezen kinyitottam a szemem.
És a látvány nagyon nem tetszett. Na jó, tetszett, mert nagyjából egy luxusszoba volt. De hol a francban vagyok? Eldöntöttem, hogy kimegyek az ajtón. Ami majdnem sikerült is. Miután leestem az ágyról ( mivel kisebb volt, mint gondoltam) és felbuktam a takarómban, hatalmas káromkodásokkal elértem úti célomat. Az ajtót. Csak egy gond volt. Nem nyílt ki. Pedig én sose zárom be az ajtóm.
- Hahóóó, valaki, légyszi! Segítsetek! Engedjen ki valaki! Most! Istenem, senki ne lakik itt? Engedjetek ki! Be vagyok zárva egy szobába! - dörömböltem eredménytelenül az ajtón.
- Hát ezt nem hiszem el! Senki se enged ki?! Hát jó, ti akartátok. - fenyegetőztem, és egy könnyed mozdulattal elfordítottam a kulcsot a zárban. Az ajtó pedig kinyílt. 
- Jézusom, mi van velem?! Be vagyok szívva? De sose füveztem. Na jó, ezt valakivel tisztáznom kell. Most. 
Miután kiléptem a szobából, hirtelen eszembe jutott minden.
Nem otthon vagyok. ( Jó erre valahogy rájöttem hamarabb is.) Carlosnál vagyok. Nem, Kendallnél. Akkor ki Carlos? Ó, a bátyám. És voltak itt valami lények is. Öhm...lányok. Talán...Lea, Zsófi, Eszter és Lulu. Ja, és fiúk. Most már minden tiszta! Carlosnak van egy bandája, a Big Time Rush. És ebben van James, Logan és Kendall is. A lányok meg a barátnőik. Nagyjából. De a többire még most sem emlékeztem. Pedig elvileg mennyit is....Gyorsan visszakerestem a naptáramban. Már 2 napja itt vagyok?? Ez hogyan történhetett? 
Akkor nézzük: Első nap, amikor betörtem. Ez megvan. Húú, akkor sok minden történt. Arra emlékszem, hogy elfogadták, hogy én is itt lakhatok. Aztán valami bulit rendeztek. A fiúk lenn maradtak, mi pedig feljöttünk valamelyik emeletre a lányokkal. Hajjaj....Most azonnal meg kell tudnom mi történt. Ez a harmadik nap reggele. Ennyi minden kiesett volna? Az egy dolog, hogy nagy alvó vagyok, de ennyire?
Elkezdtem rohanni. Kicsit sem érdekelt, hogy a telefonom kicsúszott a kezemből. Na várjunk. A telefonom. Talán mondhat valamit. 
- Klikk Galéria. Naa tölts már be! Klikk Kamera. Na jó, kinyitom a szemem. - mondtam magamnak, miközben félve rákoppintottam az első képre.

- Úristen! Én erre komolyan képes voltam? - most már nem érdekelt semmi. TÉNYLEG meg akartam tudni, mi van most mindennel. Erősen kételkedtem benne, hogy a többiek valamire is emlékeznének, de azért egy próbát megért. 
Kifulladva értem a konyhába, és ledöbbentett amit megláttam. A többiek ott ültek az asztalnál és sört ittak. Bögrében.
- Jó reggelt Zora!
- Öhm... - telepedtem le egy szabad székre. - Valaki meg tudná mondani, ez mit jelent? - Mutattam meg a képet nekik.
- Egy kék telefon! Kell! - vetődött érte Logan.
- Hé, a képre gondoltam! - rántottam el előle.
- Hát, ahogy látom, valószínűleg egy füves cigi.
- Úristen...ezt nem hiszem el. - rádöbbentem, hogy a többiek mind be vannak szívva. Még mindig. Inkább nem érdekel, mi történt. 
És ekkor sétált be Eszter az ajtón. Egész normálisan nézett ki. Ez alatt azt értem, hogy NORMÁLISAN. Nem úgy, mint a többiek, akik legjobb esetben pizsamában de főleg fehérneműben ülték körül az asztalt. Eszter teljesen nyáriasan felöltözve, kisminkelve és tisztán nézett ki. Ó, van remény!
- Eszter! - rohantam le.
- Na, mi van, lúzerkém? Végre felébredtél?
- Légyszi segíts!
- Ha tudnék se segítenék.
- Szóval, ma felébredtem egy szobában...
- Na nem mondod! Ez olyan fura...reggel felébredsz egy szobában. Nagyon izgi!
- És találtam képeket a telefonomon...
- Jéézus, még képek is vannak a telódon? Zseniális! Csakhogy ez engem nem érdekel... - mondta szánakozva, és kisétált a konyhából.
- A fenébe! Ezt nem hiszem el! Na figyi, emberek. Kössünk egyezséget! Ültem le az asztalhoz.
- Na, toljad! - mondta Carlos.
- Szóval ti abbahagyjátok a szívást, és elmondjátok nekem, mi történt. Ezt magyarázzátok meg! - mutattam meg nekik ismételten a képeket.
- Ahha. ÉS ebből nekünk mi hasznunk származik, üzletasszonykám? - kérdezte James.
- Óóó, az, hogy abbahagyjátok végre ennek a szar fűnek a szívását, és végre abbahagyjátok ezt a bebaszást! - kaptam ki Lea kezéből a cigit.
- Hé, add vissza az anyagot! - hisztiztek. 
- Ó, igen, persze! Már pedig rohadtul nem fogom! Ideje lenne, hogy abbahagyjátok végre! - eloltottam a cigit, és beledobtam a kukába.
Még magam mögött hallottam, hogy azon veszekszenek, hogy ki vegye ki a kukából.
- Úristen, hülye retardáltak. - mérgelődtem, és kirohantam az ajtón.
- Ön kicsoda?
- Maga Carlos testvére, Zora Pena?
- Hogy jutott ide? - támadtak le a paparazzik.
- Jaj, ne csak most ne. NA HÚZZATOK INNEN MOST! NEM ÉREK RÁ ILYENEKRE! 
- Miss Zora Pena, ön le van tartóztatva illegális anyag használatáért, betörésért és mivel kiskorú,...
- Ó, ne ez nem lehetséges. Ez valami álom. CARLOOS!
- Igen, baby sis? - tántorgott ki az egész díszes csapat eléggé észrevehetően nem józan és döntésképtelen állapotban.
- Na jó, most az egyszer...Eszter!! - kiáltottam, amikor mindannyiunkat beültettek a rendőrkocsiba. Pontosabban két rendőrkocsiba.
- Hé, legalább a telóm ne vegye el! - kiabált Kendall az egyik rendőrrel.
Erre én csak a fejembe temettem a kezem...

   

23. Girly night

Hát akkor, mint ígértem, itt az új rész! ;) Ja, és a rész végére rakok egy számot, most ez inspirál az írásban. :) Szóval bloggerek, lehet hogy titeket is inspirálni fog.:) 

*Zora szemszöge*
Nagyon-nagyon örültem, hogy így bevettek. Nem gondoltam volna, hogy ennyire kedvesek ezek a...nem is tudom kik. Tényleg kik ők? Azt addig értem, hogy Carlos a bátyám meg úgy kábé a banda többi tagját is tudom, csak megkülönböztetni névről nem...
- Ja, hogy meg kéne kérdezni a neveiket?- jutott eszembe. - Oops... - így a hozzám legközelebb álló csajhoz szóltam, aki eddig a legkedvesebb volt velem.
- Ööö...izé figyi...én még nem nagyon tudom hogy itt ki kicsoda, úgyhogy lé...
- Ó tényleg, ezer bocsi, nem mutatkoztam be. Zsófi vagyok!
- Hogy ki?
- ZSÓFII!
- Nem hallom!
- Na jó, akkor új módszer! HÉ, EMBEREK, ABBAHAGYNÁTOK EGY PERCRE A VÉGTELENÜL FONTOS BULITOKAT?
- Ven y canta! - ordította Logan.
- Hogy mit mondott? - kérdeztem a csajtól.
- Valami olyasmi, hogy gyere és énekelj velünk! - Mivel furán néztem rá, hozzátette: - Spanyolul van.
- Ó, értem. - törődtem bele, hogy ma már nem fogom megtudni a neveket.
- Gyere! - húzott maga utána csaj.
- Na, hogy tetszik? - nézett rám cinkos mosollyal.
- Hátt ööö...az úgy volt...
- Nyugi, én se csíptem nagyon elsőre, de már megszerettem. Ja, és Zsófi a nevem. - mutatkozott be végre.
- Zora. De ezt már tudod. - mosolyogtam rá.
- Ömm..szeretnél megismerkedni a csajokkal, míg ezek itt lent berúgna? - kérdezte Zsófi.
- Jöhet! - mondtam, és ő visszaszaladt a többiekért.
Húú, ez is könnyen ment... Mondjuk mág attól az egy lánytól félek kicsit, aki azt mondta, hogy nem maradjak. De a beszólásokból ítélve ő is csak egy ilyen jöttment lehetett, mint én. Huu, szerintem jó lesz itt L.A.-ben...Nem tudom...Majd kiderül. A sulit is valahogy be kéne fejeznem. De bízok Carlosban, mindenki szerint jó fej és nem mellesleg fullgazdag. Ellenben velem.
- Itt is vagyunk. - pattant mellém Zsófi. - Menjünk fel az egyik szobába! - tanácsolta.
- Verseeny! - kiáltotta az egyikük.
Leghátulra maradtam, mert fogalmam se volt, merre kell menni. Jó, igaz, hogy úgymond " betörtem" ide, de csak mentem valamerre, fogalmam se volt merre jártam.
Mire felértem, már mindannyian a lépcső tetején vártak. Hát ja, nem vagyok valami sportos. Az egyetlen, amit csinálok, az az, hogy futok a busz után. Azt se sok sikerrel. Ja, meg fedettpályás távolba nézés. Azt se sok sikerrel, ugyanis kontaktlencsés vagyok.
- Uh, bocsi nem vagyok valami jó futó.
- Semmi baj, nekünk is hozzá kellett szoknunk. - mutatott le egyikük a harmadik emeletről a földszintre. Ijesztő volt.
- Na, gyertek emberek. - utasított minket Zsófi.- Szóval, akkor bemutatkozós este. - jelentette ki.
- Szia Zora, Lea vagyok!
- Uhh, és te pontosan ki is vagy?
- James barátnője.
- Vettem!
- Én Lulu vagyok! És Logan barátnője.
-És te pedig...
- Eszter.
- És...
- Na jó én nem járok senkivel, csak a csajok barátnője vagyok, most jöttem Magyarországról. És valószínűleg itt ragadtam.
- Ahha....Hol van Magyarország? Ti mind magyarok vagytok?
- Magyarország...Közép-Európában. És igen.
- Aztaaa Európa! Úgy imádom!
- Voltál már ott?
- Nuku pénz, nuku utazás...
- Carlos nem adott neked semmi pénzt?
- Hát...ismeritek a sztorit nem? Amúgy akkor jól értettem, Carlosnak nincs csaja? És te ki vagy Zsófi?
- Én Carlos csaja. - törtek ki mind nevetésben.
- Óó...értem. És akkor Kendall?
- Ő az enyém! - vágta rá Eszter.
- Óóóó, valaki szerelmeees! - vágták rá a lányok.
- Héé, nem...Csak...
- Ahha, ki alszik vele egy ágyban? - kérdezte Lea.
- És ki miatt verekedett össze Kendall Logannel? - mondta Zsófi.
- Azt mind ő csinálta!
- Na jó, ejtsük a témát.
- Ja. Nem akarunk elmenni aludni? Öhmm...hajnali 2 van.
- Oké, én benne vagyok. - vágta rá Zsófi.
- Úristen ti normálisak vagytok? A fiúk még lenn buliznak! - mondta Eszter.
- Jó, akkor menj le Kendallkédhez, és hívd fel! Eszti, én fáradt vagyok, aludni akarok!
- Hé, de én nem...
- Jó, nem kell kifogás. Menj nyugodtan! - mondta Zsófi.
- Oké, akkor nem megyek.
- Nagyszerű, jó éjszakát!
- De héé, ne aludj már!
- Bocsi Eszti, de komolyan fáradtak vagyunk. - erősítette meg Lea is.
- Jó éjt, Eszter! - köszönt el Lulu is.
- Na ne már, egyedül maradok?
- Én még itt vagyok! - mondtam neki halkan.
- Hú, nagy társaság. - mondta lenézően, és ezzel bekapcsolta a tévét, és letelepedett a szoba másik végébe.
- Tartalmas napnak nézünk elébe! - mondtam magamban szomorúan, hiszen azt se tudtam, hol aludjak, és senki nem mutatta meg. Amennyire meg Esztertől kitelik, neki az lenne a legjobb, ha a lábtörlőn aludnék a ház előtt, mint egy rossz kutya.

Úristenúristen nagyonnagyon bocsiii! Bocsi, h nem írtam, egyszerűen felvételi lesz, és rohadtul kellett rá tanulnom! Meg rákattantam egy sorozatra, és azt néztem... Szóval tényleg bocsii! Esküszöm nemsokára hozom az új részt!! Jóó? Ne haragudjatok, bocsi!

Puszii, Rea

22. A sister or not?

Sziasztok! Bocsánat a sok kihagyásért, de sok minden közbejött. Ráadásul most vagyok nyolcadikos, és nagyon készülnöm kell a felvételire. Szóval, bocsi, ha a továbbiakban sem fogok sokat írni. Ja,és amint láthatjátok, baloldalt kiraktam a szerplőket illetve képet róluk. Szeretnék már változtatni a kinézeten is, de sajnos, a fejléc amit már több mint egy hónapja megrendeltem,még nem jött meg. :( De azért dolgozok az ügyön! Akkor, ennyi voltam mára. :) Jó olvasást!

* James szemszöge *
A nappalinkban ültünk. A rendőrök már megérkeztek, és miután mindent megtudtak, most Zorát kezdték el faggatni.
- Szóval... - a rendőr belenézett a jegyzeteibe - Zora Pena, ön miért...
- Hogy miii? - ugrott fel Carlos a kanpéról. - Pena? Pena? Mint én? Ez lehetetlen...
Zora lesütötte a szemét.
- Bocsánat. - mormogta.
- Hogy bocsánat? - kiáltotta Carlos újra felugorva.
- Hadd mondja végig! - kérte a rendőr.
- Én...én igazából tudtam, hogy ti kik vagytok...
- Ó tényleg? - kérdezte gúnyosan Kendall, aki nagyon mérges volt mert kikeltették az ágyból.
- És azt is tudom, hogy Carlos a tesóm... - Carlos visszarogyott székbe, és teljes depresszióban ült.
- Anyu mondta, hogy van...van egy testvérem, aki igazából híresség...és azt is, hogy a család kitagadta...egy nagyon-nagyon régi ügy miatt... - Carlitos elsápadt, mi meg döbbenten fordultunk feléjük.
- Micsoda? - kérdezte Logan, mire a rendőr lesújtóan nézett rá.
- Rád kerestem a neten - emelte tekintetét Carlosra. - És távolabbi rokonoktól, illetve albumokból lassanként megismertelek. És találkozgattam Rusherekkel is, és nagyon sok mindent megtudtam rólad. Megkedveltelek. - mondta Zora Carlosnak. - Egyszer felhoztam anyáéknak az ügyet. Nagyon mérgesek lettek,és nem értettek velem egyet. De ez engem nem érdekelt, és még tovább feszítettem a húrt. Nagyon felhúztuk magunkat mind a hárman, úgyhogy fogtam magam, és eljöttem. Kivettem egy szobát L.A.-ben, és eljöttelek megkeresni. És most...most megtaláltalak....És remélem, hogy befogadsz, kérlek,kérlek! Nem akarok visszamenni anyáékhoz, annyira szörnyű! Kérlek szépen! - borult le Zora Carlitos lába elé, de Carlos csak nézett maga elé.
- És most, kérem magukat, hogy távozzanak, ha lehetséges. Zora kisasszonnyal szeretnék négyszemközt beszélni.
- Jaj,még mindig nem fogta fel, hogy menjen el? Ez egy családi ügy!
- De uram! Rendőr sértegetéséért kisza... - mindenki elég furán nézett rá, úgyhogy gyorsan szedte a holmiját meg a rendőrjeit, és elmentek.
- Na jó, ha már így egybegyűltünk. - tekintettem végig Leán, Zsófi, Lulun, Esztin, Zorán, Kendallen, arloson és Loganen. - Most mi legyen?
- Hát úgy gondolom, még egy darabig nálam fogtok élősködni, mivel a paparazzik miatt nem mehettek haza.
- Hát, ez nagyon valószínű. - jelentettem ki. - De nem erre gondoltam. Zora, Carlos?
- Ja, már értem.
- Azta, IQ fighter! - dicsérte meg Logan.
- Kedves. - állapította meg Kendall. - Szóval akkor, Carlos, te mit gondolsz?
- Hát...nem is tudom. - ébredt fel Carlitos.  - Tényleg igaz amit mond. És nem hiszem,hogy kiszivárogtatták volna a szüleim ezt az infót.
- Nem, tényleg nem. - ellenőrizte le gyorsan Kendall a fan-site-okat a tabletjén. - Sehol semmi ilyesmi.
- És...tényleg tudok róla, hogy van egy ilyen korú tesóm.
- Tényleg, Zora, hány éves vagy? - kérdeztem.
- Tizenhét. - mondta ő.
- James,ne most csajozz! - mondta Logan, amin Lea szemmel láthatólag felhúzta az orrát. - Bocsi Lea, de muszáj volt. Hallgatunk Carlos.
- És hát ennyi...
- Feltűnően nagy a hasonlóság köztetek. - közölte Kendall, aki túlságosan is közel hajolt Zora arcához, ezért Eszter lekevert neki egyet.
- Hé, ezt miért kaptam?
- Máskor csináld! - motyogta Eszti szemmel láthatólag elpirulva.
- Hagyjátok már abba, nem hiszem el! - kérte Zsófi.
- Szavazás? - javasoltam.
- Szavazás. - egyezett bele Los.
- Szerintem szimpi a csaj. És végül,nem nekem kell megosztanom a lakásom vele. Szóval igen. - mondta Lulu.
- Köszönöm! - mondta Zora.
- Tisztára mint egy tehetségkutatón! - jelentette be Logan. - Oké, oké, igen. - tette hozzá, miután mindenki rondán nézett rá.
- Igen! - mondta egyszerre Lea és Kendall.
- Szerintem meg nem. - tette hozzá Eszti.
- Mert? - nézett fel Zora.
- Csak. Elég fura, hogy egyszer csak előtűnik a semmiből Los állítólagos húga, és mindent felbolygat.
- Mert te nem ezt csináltad? - kérdeztem.
- Hát nem...egészen.
- Hé, befejezni!- kiáltott fel Lea. - Többiek?
- Igen! - mondta ki egyszerre Zsófi és Carlos.
- Biztos? - kérdezte kétkedve Zora.
- Hát persze! Gyere ide,kis húgocskám! - ölelték meg egymást.
- Csoportos ölelés!
- Bulizzunk egy nagyot! - kiáltotta Carlos.
- Benne vagyunk! - ordította mindenki. - Tudod, a BTR-es srácok hatalmas bulikat képesek rendezni. Még akkor is, ha csak négyen vannak! - mondta Zsófi, aki máris pátyolgatásba vette Zorát.
- Jaj, ne, már megint! - siránkozott Kendall, miután a srácok ismét a gyűjteményéhez rohantak.
- És folyton megcsapolják Kendallünk készleteit. - tette hozzá félmosollyal Zsófi.

21. Mediatroubles

Sziasztok! Hát, lehet hogy láttátok, lehet hogy nem, de szavazni lehetett, hogy 2000 oldalmegjelenítésnél legyen-e valami meglepi. Mivel az volt a kikötés, hogy 10 szavazó felett lesz érvényes a szavazás, ezért most nem lesz meglepi, de azért köszönöm a szavazást annak a két embernek. Szóval, ez most nem jött össze. Nem baj! ;) Akkor jó olvasást! :)

*  James szemszöge *

Az ajtó előtt és a szemközti járdán rengeteg ember állt. Az utcában rendőrautók és mindenféle ismeretlen autók álltak. A házban vagy 2-3 rendőr volt, akik minket faggattak ki. Az ajtó előtt és az utcában további 5 rendőr próbálta feltartani a kíváncsiskodókat és a paparazzókat. Igen, a paparazzók...Mindannyian abban reménykedtünk, hogy nem derül fényre ez az ügy a nagyközönség előtt. Rosszul hittük. A rádióban és a TV-ben is volt már szó a nagy verekedésről. Már csak azt remélhettük, hogy az újságokban nem fog megjelenni. 
- James? - jött oda mellém Lulu, és ő is kikukucskált a függöny mögül.
- Igen, picim? - kérdeztem, miközben magamhoz húztam.
- Nagy a baj?
- Eléggé. - vettem szemügyre az paparazzi-sereget és az 'ártatlan' nézelődőket. - El sem tudod hinni, mennyire. 
- A hírnevetek romlása a baj?
- Ha így gondolod, még nem ismersz jól minket. A hírnevünk nem a legfontosabb. A vele járó következmények a fontosak.
- Mint például?
- Egyszer, már vagy két-három évvel ezelőtt volt egy eset...Az nem került ilyen nagy nyilvánosságra, és még csak feleennyire sem voltunk híresek...Általában csak Amerikába ismertek és szerettek minket. A többi kontinensen szinte még csak nem is hallottak rólunk...Akkor is nagy gondokkal kellett megküzdenünk...nemhogy most... - mondtam homlok ráncolva.
- James, légyszíves! Nyögd már ki, mi volt akkor! 
- Hát...egy pár rajongónknak ez nagyon nem tetszett...és betörtek hozzánk...illetve fenyegető levelek is jöttek...A végén már rendőrnek vagy valami olyasfélének kellett a nap 24 órájában a házunk előtt őrködnie.
- Ez most komoly?
- Mint ahogy én itt állok.
- Hali skacok!
- Szia Carlos! - köszönt neki Lulu.
- Van valami hír?
- Nem sok jót ígér... - közölte Carlos.
- Na, mutasd! - hajoltunk át a válla felett, hogy megnézhessük, mit írnak rólunk a Los Angeles Timesban.

Ezt írták benne:
BIG TIME RUSH: HOLLYWOOD JÓFIÚI...AVAGY MÉGSEM?
A Big Time Rush nevű amerikai fiúbanda arról híres, hogy nem harcol a többi fiúbandával. Sőt nagyon jóban vannak velük! Na de így van ez a bandán belül, a tagok között is? Most kiderül a teljes igazság! 
A BTR-es srácok nem olyan jófiúk, mint ahogy mutatják. Tegnap Kendall házában voltak a fiúk, négy lány társaságában. Az egyik lány elmondta nekünk a részleteket:
- Az egész azzal kezdődött, hogy Logan benyitott hozzám a fürdőszobába, amikor fürödtem. Kendall ezen nagyon felhúzta magát, és nekiesett Logannek. A többi meg már csak úgy jött magától. Mindenki próbálta megfékezni őket, de végül egy hatalmas nagy tömegverekedés lett belőle. Szerintem a szomszéd felfigyelt a nagy csörömpölésre (mivel nagyon sok mindent összetörtünk), és ezért hívta a rendőröket. Bár már megszokhatta volna a fiúkat, hiszen nagyon nagy bulizósok.
Vajon most mi fog történni? A rajongók megutálják őket? Esetleg még többet szereznek? 
A Big Time Rush fennmaradása kétséges...
- Marha jó... - mondta James.
- Mi a marha jó? - jött oda Zsófi és Eszter is.
- Hol van Lea? - kérdeztem.
- Még mindig takarít. Mindjárt megyünk vissza segíteni, csak szünetelünk kicsit. Na, toljad! - mondta Eszti.
Carlos odanyújtotta nekik az újságot.
- Húha!... - jelentette ki Zsófi,miután elolvasta.
- És most mi lesz?
- Hát az majd elválik. - néztem Carlosra.

* Pár nappal később*

Nem tudtam elaludni, még így sem, hogy Lulu teljes biztonságban van mellettem, és a ház csendes.
Szerencsére eddig nem történt semmi. De ez nem jelenti azt, hogy nem is fog. A rendőrök végre elmentek, és a hírekben sem volt többé szó rólunk,úgyhogy egy kicsit fellélegezhettünk. Még mindig Kendallnél voltunk, inkább nem mentünk ki az utcára. A lányok egyszer elmentek nagybevásárolni, meg a házainkhoz is, hogy áthozzanak maguknak pár cuccot, de inkább nem mentek be, mert mindent elleptek a fanok.
Szerencsére nekünk mindig vannak ruháink mindegyikőnknél, Eszter meg adott a csajoknak néhány ruhát.
De néha úgy gondolom, teljesen felesleges, mert mindenki pizsamában flangál egész nap, meg filmezünk és kockulunk...
Hirtelen halk neszre lettem figyelmes...Mintha valaki járkálna...és sorra nyitogatta az ajtókat...
Kibontakoztam Lulu öleléséből, és kinyitottam az ajtót. Még épp láttam, hogy valaki besurran az egyik szobába. Nem volt ismerős a sziluett, és ha jól láttam, Loganék szobájába ment be.
- Most vagy soha! - gondoltam, és kimentem a szobából, benyitottam Loganékhez (mint kiderült, tényleg az övéké volt), és felkattintottam a villanyt.
Egy ismeretlen alak állt Logan mellett, és gyorsan megpördült, amikor felkapcsoltam a villanyt.
- Hé, mi a fene bajod van... - ébredt fel Logan. - Hát te meg ki vagy? - kérdezte, amikor meglátta az idegent.
Az "idegen" az ajtó felé vetődött, és elkezdett futni a bejárat felé. Szerencsére a mi szobánk a harmadikon volt, úgyhogy addig fel tudtuk lármázni a többieket, akik lentebb aludtak.
- Felkelni mindenki! Kendall Carlos a bejárati ajtóhoz!  - ordítottam el magam, majd a betörő után eredtem Logannel a nyomomban.
Végül akkor kaptuk el az idegen behatolót, amikor már a bejárati ajtónál járt.
-  Hohohohó, ebből azt hiszem rendőrségi ügy lesz! - vezettem egy kanapéhoz. Akkorra már Kendall és Carlos is leért.
- What the fuck? - kérdezte Kendall kómás fejjel.  -Hát ez meg ki,
- Szóval, mit is akartál csinálni Logannel? - kérdeztem.
- Nem válaszolok!
- Akkor mi a neved?
- Zora.
- Na hát, Zora, bocsi, de kénytelenek leszünk rendőrséget hívni. - jelentettem ki. - Carlos?
- Megyek!
Zora próbált kiszabadulni a szorításomból,miközben nem figyeltem oda.
- Nanana! Nem úgy megy az! Most szépen megvárjuk itt a rendőrséget! - jelentettem ki.

20. Ends with a fighting...

Hali! Ugye, mint láthatjátok, hogy egy szavazást indítottam, mert közelgünk a 2000 oldalmegjelenítés felé! A szavazás csak 10 szavazó esetén lesz érvényes,úgyhogy szavazzatok ezerrel! :D Akkor, további jó olvasást! :)

* Eszter szemszöge*

Még mindig átölelt valaki. Lefejtettem magamról a kezét, felültem,és az egész szobában csak emberek halmazát láttam. Mellettem Kendall feküdt ( és okkal feltételeztem, hogy ő karolt át). Félig az ágyon James, Logan és Lulu egymás mellett a földön, Carlos a bejáratot torlaszolta el, Lea a fotelben,  Zsófi meg a szoba másik végében terült el.
- Úristen, ilyen másnaposak? - kérdeztem magamtól. Nem tudom, meddig ittak még, miután mi elmentünk, de semmi jóban nem reménykedtem.
- Igen, ilyen másnaposak. - szólalt meg egy hang a hátam mögött.
- Ó, hogy a jó....Kendall! - szitkozódtam,miután leestem az ágyról Jamesre. - Bocsi! - suttogtam, mert James felébredt.
- Áoo... - vissza is aludt.
- Hülye! - mondtam Kendallnek, miközben visszamásztam az ágyra.
- Igen, igen, James már csak ilyen. - tűnődött el.
- Nem James, Te!
- Ja, az már más! Nem akarsz kimenni?
- Innen? - néztem körül.
- Miért baj? - kérdezte, majd elordította magát. -  Lusta népség felkelni! - aztán lemászott az ágyról, Loganen és Laurán keresztüllépett, Carlost arrébb vonszolta és kiment. - Na, nem jössz?
- Dehogynem...megyek, megyek... - de nekem már korántsem volt annyira könnyű. Először is felbuktam a LL párosban, ennek következtében Carlosra estem, aki így visszagördült az ajtó elé. - Ó, a fenébe! Kendall, segíts már, légyszíves! - mondtam, miután hasztalan próbáltam elvonszolni Carlitost az útból.
- Oké. MINDENKI, FELKELNI! - ordította, ezúttal sikeresen.
- Ó, mi van már? Kendall hagyj már minket aludni! - morgott Los.
- Csak menj el az ajtó elől, légyszi!
- Okéé... - közölte Carlos és lerogyott az ágyra.
- Köszi! - surrantam ki az ajtón. - Na, most légyszíves, körbemutogatnád a házat?

* 1 órával később*

- Hé, te meg mit képzelsz magadról? - fakadtam ki.
- Ööö..oops..bocsi... - csukta be Logan az ajtót.
Hogy mi is történt? Éppen törölköztem meg, amikor Logan benyitott a fürdőszobába. Ennyi legyen elég.

* Kintről*

-Hú, Kendall te aztán szerencsés flótás vagy! -  hallottam nevetni Logan kívülről.
- Miért is? - kérdezte Kendall.
- Eszternek nagyon jó teste van!
- Perverz állat... - morogtam.
-Hogy mit mondasz?
- Eszternek nagyon jó teste van!
-Te láttad meztelenül Esztert?
- Öhm..aha... - mondta Logan egy kicsit halkabban.
- Hülye disznó! - hallottam, ahogy Kendall nekiugrott Logannek.
- Most vagy soha! - gondoltam,és kisurrantam az ajtón. Szerencsére nem vettek észre a fiúk. Egyenesen a lányokhoz futottam.
- Csajok! - estem be a szobába kifulladva.
- Mi az? - gyűltek körém.
- A fürdőszobában voltam...és épp...törölköztem...és akkor...
- Mondd már! - nyaggattak a lányok, remélve hogy Kendall és köztem történt valami.
- Loganbenyitottésmeglátott... - hadartam el. A szemem sarkából láttam, hogy Lulu elfehéredik.
- Igen? - kérdezte félénken.
- Nem mondom el, mert nem fog tetszeni.
- Azért csak mondd el! Tudni akarom! - jelentette ki Laura.
- Azt mondta Kendallnek hogy jó testem van. - döbbent csönd lett a szobában, majd Lulu felvisított.
- Gonosz állat! - rohant ki a szobából.
- Lulu! Ne! Biztos félreértés volt! - rohant utána Zsófi. Leával egymásra néztünk, majd utánuk eredtünk.
Mire odaértünk, már mindenki ott volt. Carlos és James Loggiet és Kendorkot próbálták leállítani, Lulu Logant igyekezett elérni, míg Zsófi megpróbálta visszafogni. Akarva-akaratlanul is egy nagy verekedés lett belőle.
- Húha! Ebből nagy baj lesz! - jelentette ki Lea, majd mind a ketten belevetettük magunkat a csoport közepébe...

19. And it continues...

*Zsófi szemszöge*

Egész jónak ígérkezik ez a két hét. Eszter szerencsésen megérkezett, és (eddig) még nem nyírta ki a fiúkat. Sőt...De azért remélem, Kendallel összejönnek....Mondjuk, mindenki reméli...Ja, és ő harcolta ki, hogy a fiúk kiskoncertet adjanak nekünk. Minden álmom ez volt, hogy a BTR egyszer koncertet adjon nekem. Csak hát, az nem kevésbe került volna. És most? Ingyenkoncert, ráadásul Carlos Pena a pasim, és nagyon szeretem! Most is, milyen cuki? Remélem, nem szűri össze vele a levet Eszter...

- Lányok, nem jöttök táncolni? - kiabált ki Logan nekünk.
- Ööö...nem köszi.
- Úgysem tudunk táncolni.
- Főleg nem ezt. - raktuk össze a mondatot.
- Na, légyszi! - kérlelt Carlos.
- Nem, nem. - mondtam elutasítón.
- Léégyszi! - néztek ránk kutyus szemekkel a fiúk.
Egymásra néztünk Leával, Zsófival és Eszterrel.
- Hát jó! - álltunk végül fel.
- Hurrá!
A tánctanulás abból állt,hogy először a fiúk megmutatták a táncot,utána mi próbáltuk utánozni.

Ha nagyon nem ment, (mármint mindig) a srácok fogták kezünket-lábunkat és pakolgatták ide-oda. A végén annyira élveztük ezt, hogy direkt nem csináltuk meg, amit mutattak.
- Na, jó, ebből elég volt! - jelentette ki James, akinek Lea mindig a nyakába ugrott, ahányszor James lehajolt, hogy arrébb tegye barátnője lábát.
- De hát miért? - kiáltottuk kórusban.
- Valaki vacsorát? - kérdezte Kendall oda sem figyelve ránk.
Mindenki furán nézett rá.
- Vacsora?!
- Akkor nem vacsora. Inni?
- Bort kérek! - üvöltötte Logan,és a konyha felé száguldott.
- Logan, ne! A sör sokkal finomabb! - vetette utána magát Kendall, féltve bor-gyűjteményét.
- Ahahha! Kendall borai a legjobbak! - rohant el Carlos.
- Igazából nem ő készíti őket. - magyarázta James. - De szenvedélyesen gyűjti őket, bár sosem hajlandó egyet se felbontani belőlük. Egyszer felbontottunk egyet, de sajnos észrevette. Azóta eldugja a borait előlünk. De nemrég felfedeztük a rejtekhelyét. - kacsintott ránk James, aztán ő is eliramodott.
- Azt ugye tudjátok, hogy itt most mindenki részeg lesz? - kérdezte Lulu.
- Tudjuk! - feleltük, bele sem gondolva, hogy ez itt milyen következményekkel jár.
- Akkor előre! - adta ki a vezényszót Lulu.
Berohantunk a konyhába, szerencsésen felborítva Kendallt, aki szerencsétlenül nézte, ahogy a barátai fosztogatják a gyűjteményét.
- Ó, ne, ne! Csak légyszíves azt ne! A legdrágább borom! - siránkozott, és amikor Logan odadobta Jamesnek, élesen felszisszent. - Hé! Legalább nagyobb tiszteletet!
- Kendall! Nem hagynád abba,és inkább élveznéd? - szólt rá Carlitos. De Kendall akkor is tovább siránkozott.
- Csajok?
- Benne vagyunk! - vigyorogtunk.
- Jajj nee!
Végül Kendall egyik legjobb borát bontottuk fel, de azért kifosztottuk a hűtőt sörökből is.
- Na, jó, én elmentem aludni! - támolygott ki Kendall mosolyogva a konyhából.
- Hé, hé várj meg! Nemis tudom, hol alszok! - rohant utána Eszter.
- Iiiigen? - kérdeztük gúnyosan, majd egymásra vigyorogtunk.

* Eszter szemszöge*

Hallottam, hogy a konyhában rajtunk röhögnek, de nem érdekelt. Tudtam, hogy nem teljesen józanok, de azt is, hogy valószínűleg akkor is ilyenek lennének, ha józanok.
- Kendall! - ordítottam másodszorra is.
- Igen? - nézett vissza Kendall furcsa mosollyal.
- Mutasd meg, hol alszok!
- Örömmel hölgyem. - mondta Kendall,majd felbotorkált az emeletre. - Tessék, itt van. - mutatott egy franciaágyra, majd levetette magát az egyik felére.4
- Egy franciaágy?! - döbbentem meg. - Ráadásul veled kell megosztanom?
- Bocsi, válság van. - jelentette ki Kendall, majd lecsukódott a szeme.
- Hát, rendben, de meg fogod még bánni! - morogtam, majd olyan messzire húzódtam az ágy szélén, amennyire csak tudtam.
Az utolsó emlékem az volt, hogy valakik nagy hanggal feljönnek, engem arrébb löknek az ágyon, majd valaki átkarol.... És ebben a pillanatban aludtam el...